Ma Ausztriában szinte bárki bármire beiratkozhat, ha teljesíti az általános kritériumokat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy érettségivel BSc-re, BSc-vel pedig a témába vágó MSc-re boldog-boldogtalan be tud iratkozni. Ponthatár nincs.

Központi felvételi procedúra (ez egy létező magyar szó, a Word nem húzza alá ;) ) sincs, mindent az egyetemmel kell közvetlen elintézni, emiatt gondolom, lehet eltérés a felvételi folyamatban attól függően, hogy éppen hol szeretnénk tanulni.

Néhány kivétel azért van, amikor ennyire nem laza a dolog. Ilyen pl. az orvos képzés, ahol külön felvételi teszt partykat szerveznek és mindenféle kvóták szerint küzdenek a jelentkezők a helyekért (tisztára, mint egy hackathon). Részleteket nem tudok, de aki magyarként ilyenre vállalkozik, az arra számítson, hogy a többi nem osztrák, de EU-s állampolgárokkal fog egy kategóriába esni, szóval ha van x kiadó hely ebben a kategóriában, akkor ott a lengyelekkel, csehekkel, szlovákokkal, románokkal, stbstb és legfőképp a németekkel kell megküzdeni. Az utóbbiakról csak annyit, hogy a nyugati tartományokban lévő egyetemeknél (pl. Innsbruck) előfordul, hogy többen jelentkeznek, mint az osztrákok, pedig már eleve az egész „nem osztrák, de EU” kategóriának kevesebb hely szokott jutni, mint az osztrákoknak. Szóval nem hinném, hogy könnyebb lenne bejutni ott, mint Magyarországon, ahol a magyar nyelvű képzésre jellemzően csak magyarok jelentkeznek.

Az, hogy ma Ausztriában kell-e tandíjat fizetni egy adott képzésen, az egyetemek saját hatáskörébe tartozik.  Ezen sorok írásának pillanatában a legtöbb állami egyetemen osztrákoknak és EU állampolgároknak a rendes tanulmányi időben (Regelstudienzeit) + néhány türelmi félévben nem kell. Ha kicsúszunk a türelmi félévekből is, vagy nem vagyunk EU állampolgárok, akkor a legtöbb helyen fizetnünk kell, méghozzá a jelenlegi törvények szerint egységesen mindenhol 363,36 EUR-t szemeszterenként. Bár vannak olyan helyek, ahol még ekkor is lehet ingyen tovább tanulni. Ez szerintem egy átlagban 240.000 HUF/félév költségtérítéssel üzemelő magyarországi mérnökinfó BSc-hez képest elég baráti (Nyilván ezt a legtöbben nem magunk fizettük, hanem az állambácsi...).

Persze, hogy ez így marad, azt semmi nem garantálja. Az osztrák sajtóban állandóan téma a tandíjak bevezetése/kivezetése.

A tandíj fizetése/nemfizetése mellett mindenkinek kell un. ÖH Beitrag-ot fizetni, ami szemeszterenként 16-17 EUR körül van. Az ÖH a helyi HÖK, a Beitrag pedig magyarul hozzájárulás. Ebből ki lehet találni, hogy ez micsoda.

Szóval összességében elmondható, hogy egy osztrák egyetemre nem nagy dolog bekerülni, inkább azt elvégezni nehéz.

Ennek aztán megvannak az egyéb hátrányai is. Mivel az EU-ból érkezőknek nem kell tandíjat fizetni, ráadásul egy alapképzésre érettségivel bárki beiratkozhat így özönlenek az egyetemisták az országba. A legnagyobb számban persze a németek jönnek, közülük is azok, akiket nem vettek fel Németországban az ottani numerus clausus miatt olyan helyre, ahova szerették volna. Nekik a legkedveltebb célország Ausztria, mert azt hiszik, hogy ugyanazt a nyelvet beszélhetik, mint otthon. De persze hatalmasat tévednek! Ők ma már annyian vannak, hogy külön főnevet találtak ki rájuk, őket úgy hívják, hogy NC-Flüchtlinge.

Ennek meg rögtön az a következménye, hogy a termek és az oktatószemélyzet egyszerűen túlterhelt. Persze az osztrákok rafináltabbak annál, minthogy egy ilyen probléma megoldatlan maradjon, így mindenféle furmányos ötleteket eszelnek ki a helyzet kézben tartására. Ilyen, hogy pl. egy átlagos gólya már az első néhány hétben olyan ZH-kat ír, amiken aztán azonnal meg is bukikbukhat és már többször nem kell bejárnia az adott tárgyra. Az ilyesmi legalább annyira gyakori, mint az NC-Flüchtlinge, szóval ennek is lett egy főnév: Knock-Out Prüfung. (remélem a kedves olvasó érzi az osztrák humort!)

Ezek a legnépszerűbb BSc szakokon állítólag tényleg meg tudják keseríteni a hallgatók életét, viszont a tömeget is megfogják, így aki ezen túl jut, annak már nagyobb valószínűséggel jut ülőhely az előadóban.

A magam részéről én ilyen kínokra nem számítok, mert az MSc-s tárgyaknak már előfeltétele az elvégzett alapképzés, tehát itt annyira sokan már valószínű nem leszünk. (Csak meg ne lepődjek...)

Az eddig leírtak jórészt az egyetemekre (aka Uni) vonatkoznak. Ausztriában és egyébkent az egész német nyelvterületen léteznek azonban másik típusú intézmények is, amit Fachhochschule-nak (FH) hívnak. Ezt a magyarországi némettanárok csak főiskolának szokták fordítani, ami a bolognai rendszerben már eleve értelmezhetetlen és tapasztalataim szerint egész máshogyan érdemes ezeket vizsgálni. Angolul university of applied sciences néven futnak, ami szerintem sokkal inkább fedi a valóságot, azaz gyakorlatorientált képzésről van szó. Ezekbe általában külön felvételizni kell és csak korlátozott számú hallgatót vesznek fel (itt garantáltan nincs tömeg és knock-out Prüfung). Az oktatás rendszere annyiban tér el az Uni-tól, hogy itt sokkal kötöttebb tanmenet van, nem lehet csak úgy válogatni a tárgyak között. Emiatt pedig a magyar középiskolához hasonló osztályok, vagy legalábbis valami olyasmi alakul ki. Viszont ugyanúgy BSc és MSc diplomákat adnak, és pl. egy FH-s BSc-vel simán lehet menni Uni-s MSc képzésre. Van elég sok szak FH-kon ahová nem kell érettségi, emiatt időnként picit lenézik az egyetemhez képest, bizonyos esetekben viszont éppen jobbnak gondolják. Utóbbi történik manapság egyre gyakrabban, ha pl. nemcsak beszélni kell egész nap, hanem érdemi munkát végezni.

A saját szakmámban pl. a felső ausztriai FH Oberösterreich (hát igen.. nem erőltették meg magukat névválasztáskor) IT képzései pl. elképesztően elismertek. Egy külön campusa van a karnak Hagenberg-ben, ahol rengeteg startup indul az ottani végzettek ötleteiből és munkáiból. A nyáron pedig volt szerencsém Bécsben az osztrák Microsoft-nál látogatást tenni, ahol egy szakmai chit-chat közben mesélték, hogy az adott témában éppen mit alkottak az ottani hallgatók. Ráadásul a Zeit legutóbbi ranking-jéban gyakorlatilag letarolták az egész német nyelvterületen elérhető hasonló intézményt.

Szóval, aki középiskola után keres magának BSc programot IT témában annak nagyon ajánlom Hagenberget. Viszont én, ahogy azt németül mondani szokták egy Unitype (azaz aki az egyetemhez szokott és maga válogatja a tárgyait) vagyok illetve egyéb okokból (lásd első post) úgy gondoltam inkább maradok az Uni-nál, így sajnos megválunk az FH témától.

Egy kicsit most akkor a nyelvi előfeltételekről: Általános törvényi előírások nincsenek, itt is az egyetemek döntenek, ami viszont biztos, hogy akinek osztrák érettségije van, annak tiszta az út a beiratkozáshoz. Emellett ha jól tudom, az egyik bécsi nagy egyetem elfogadja a magyar német érettségit (a közepet is) annak bizonyítására, hogy az illető tud németül. A JKU weboldala pl. azt írja, hogy aki nem tudja bizonyítani a nyelvtudását és nem német az anyanyelve, annak külön nyelvi kurzuson kell részt vennie. Jómagam egy magyar államilag elismert (az a zöld hányás színű borítójú) B2-vel (ami pechemre nem ÖSD) és egy TestDaF-fal indulok neki ennek az akciónak. Ebből is látszik mennyire érdemes nyelvvizsgákat tenni: az egyik Magyarországon érvényes, a másik Németországban, de Ausztriában egyik sem. Mivel konkrét vizsgatípust nem sorol fel a JKU sehol ezért remélem, valamelyiket csak elfogadják. Ha nem, akkor engem valószínűleg egy osztrák fog németül tanítani! (Ha ez tényleg bekövetkezik, akkor erről tuti lesz post! Már látom magam, ahogy bemasírozok a terembe és kiáltom, hogy "Moin moin Lehrerchen").

Az alapképzésre jelentkezéshez nincs túl sok ismeretem, de amennyire tudom, elég simán megy. Le kell fordíttatni a magyar érettségit, azt beadni az egyetemre, és már lehet is beiratkozni.

Master esetében picit komplikáltabb az ügy, mert ott már a BSc diplomát kell elismertetni. Ehhez nyilván kell a diploma fordítása, kell egy curriculum (na ez egy érdekes pont), illetve az elvégzett tárgyak listája mindenféle információkkal. Mivel jómagam pont ezt járom végig és itt akadnak apró, de annál fontosabb részletek ezért erről majd külön post lesz.

Miután elfogadták az érettséginket/BSc diplománkat gyakorlatilag ott tartunk a folyamatban, mint bármelyik osztrák: már csak be kell iratkozni. Ilyenkor visszük a szükséges papírokat (ami magyarok esetében az érettségi/diploma elismeréséről szóló dokumentummal több, mint az osztrák bennszülöttek esetében) a megadott időpontban, sorban állunk és szépen beiratkozunk. Itt igazából ez számít az egyetemistává válás időpontjának nem pedig a felvételi ponthatárok kihirdetése (ami ugye Ausztriában nincs). Persze Magyarországon is be kell még iratkozni, de Ausztriában nem azt mondják, hogy "felvettek", hanem azt, hogy "beiratkoztam" ("ich bin inskribiert" Achtung! ezt tényleg így mondják és nem sich einschreiben meg hasonlók, mert akkor lepiefkéznek!). Valószínűleg itt is vannak fontos részletek, viszont ezt még nem éltem át, de amint megtörténik erről is lesz egy részletes ismertető.

Remélem a post általános képet adott a lehetőségekről és az aktuális helyzetről, persze mindenről csak felületesen írtam, hiszen még sok mindent magam sem tapasztaltam meg, de ígérem az összes lépéshez jönnek majd a részletes beszámolók!

mfg
Gergö

Tags: Ausztria, Egyetem Ausztriában