Gergö in Austria

Klangwolke 2015

Mon, 14 Sep 2015 12:05:02 GMT

A hétvégén volt a “world famous linzer” Klangwolke, amit persze mi is megnéztünk, szóval egy rövid beszámolóban meg is emlékeznék róla.

Ez az egész a Donauparkban van, ami kb. 10 perc sétára esik tőlünk. Egyszer már néztem élőben a Klangwolke-t, ha jól emlékszem pont az első nyáron, amikor Linz-be jöttem. Akkor megfogadtam, hogy ha máskor is megyek, akkor időben ott leszek, mert hatalmas tömeg volt. Emiatt aztán idén egészen korán elindultunk, a baj csak az volt, hogy az utat, amerre menni akartunk pont lezárta a rendőrség. Mindenesetre így is kb. 20 perccel a kezdés előtt ott voltunk.

És akkor, hogy mi is az a Klangwolke? Hát ezt egy szóval lehetetlen elmondani… gyakorlatilag egy színdarab, aminek a színpada a Duna és a Duna-part.

Minden évben más a téma, de az alapkoncepció évek óta ugyanaz: minél több effektet és különös megoldásokat vetnek be a Duna felett. Az idén Hubert Lepka volt a kitalálója, aki már a harmadik alkalommal rendezte.

Aus Klangwolke - 2015 Linz

Az idei Klangwolke címe „Hochwald – Tanzende Bäume im Donaupark“ volt. A story Albert Stifter „Der Hochwald“ elbeszélésére épült. A történet lényege az, hogy a 30 éves háború alatt egy apa elrejti a lányait a Böhmerwaldban (ez egy közeli erdő), hogy megvédje őket a háború szörnyűségeitől, viszont egy férfi, aki odavan az egyik lányért megtalálja őket. Ez így egész jól is hangzik, de számomra ennél több nem (és az újságok beszámolói alapján az itteni őslakosoknak sem) jött át a történetből, ráadásul ez is elég nehezen.

Az elején egy színpadon egy talk showt játszottak a színészek, ahol az erdőről beszélgettek. Ez rendben is lett volna, viszont kb. semmiről nem szólt és negyed óráig tartott…. elég nehéz volt túlélni, Réka arcán is láttam a csalódást, de mivel én már egy Klangwolke-t végignéztem biztos voltam benne, hogy érdemes várni. Hát érdemes volt!

A következő jelenetben már az erdő jelent meg: egy helikopter egy világító fenyőfát reptetett be a színpadra, a Duna fölé.

Aus Klangwolke - 2015 Linz

A háttérről a Duna másik partján tűzoltóautók gondoskodtak:

Persze a zene is nagyon jó volt. Egyrészt voltak hangszórók, viszont volt benne élő zene is. 500 fúvós vett részt a darabban!

Viszont számomra a legszebb és legkreatívabb jelenet az volt, amikor a fák táncoltak. Munkagépekkel pörgették a fenyőfákat!

Több helikoptert is használtak:

A végén pedig jött az elmaradhatatlan tűzijáték a Duna felett a fináléban. Bár ez idén meglepően rövid volt, ennél sokkal hosszabb szokott lenni.

A helyi újság szerint 80.000 ember volt ott. Összességében, ahogy korábban, most is nagyon jó volt. Amit szerintem picit elrontottak az a story. Ugyanis az van, hogy (ahogy már említettem) a „színpad” a Duna és a Duna-part, méghozzá egy kb. 200-300 méteres szakaszon. Erre az egészre jutott két kivetítő, amin a történetet lehetett követni, a Dunán meg persze (mint ahogy a videókon látni) az effektek mentek. Mi a kivetítőkből nem láttuk semmit, túl messze volt mindkettő tőlünk, az effektekből kaptunk többet. Ennek persze az lett az eredménye, hogy a story-t gyakorlatilag nem lehetett követni. A másik opció az lett volna, hogy beállunk a kivetítőhöz, akkor viszont nem látjuk olyan jól, hogy mi történik a Duna-parton.

Persze nem volt ez tragikus, mert így is nagyon érdekes volt. A Klangwolke mindig az Ars Electronica festival hétvégéjén van, ami jellemzően szeptember elejére esik. Ha valaki akkor Linz-ben jár mindenképp érdemes megnéznie!

Project Umzug – Lakberendezés

Sun, 06 Sep 2015 13:09:03 GMT

Szóval az van, hogy megint elköltöztem! Persze Linz olyan cool, hogy Linz-ből maximum csak Linz-be lehet költözni ezért én is ezt csinálom. A városban adódott egy jó lehetőség, így aztán most először a belvárosban fogok lakni.

A lakás teljesen üres, szóval be kell rendezni. Valamennyi internetezés után kiderült, hogy Réka és én leginkább az IKEA célcsoportjába tartozunk. Mondjuk mentünk egy kört a KIKA-ban is, ahol gyakorlatilag az volt a benyomásunk, hogy baziranda dolgokat árulnak bazidrágán. Persze lehet, hogy találtunk volna ott is jó bútorokat, de nem tett túl jó benyomást a linzi Kika, szóval hamar elvetettük.

Így aztán egy szombaton elmentünk Haidba a legközelebbi IKEA-ba azzal a szerény céllal, hogy “megveszünk mindent, ami kell!!!”. Reggel 9-re a nyitáskor ott is voltunk, és annyira “remek” volt, hogy még zárás után is ott voltunk: Az történt, hogy gyakorlatilag mindent kiválasztottunk ami kell: konyhát, ágyat, bútorokat, cipőtartót…tényleg mindent. Ezzel csak az volt a baj, hogy ez összesen több, mint 100 csomag lett volna és az összes dolog súlya 800kg felett volt. Az egyértelmű volt, hogy szállíttatni kell, viszont azt, hogy ezeket a cuccokat az IKEA raktárban nem mi fogjuk összevadászni, hanem befizetünk egy Einkaufsservice-re (=IKEA emberek szedik össze a kiválasztott termékeket) az csak on the fly derült ki.

Persze ahhoz, hogy tudják, hogy mit kell kiválogatniuk kell nekik egy lista. Ezt a listát az IKEA a saját rendszerében tárolja. Mivel mi rengeteg dolgot vettünk és ezek olyan dolgok, amiket a következő években valószínű minden nap fogunk látni a lakásunkban, próbáltuk jól átgondolni, hogy mit is választunk. Ennek persze az lett a következménye, hogy kb. 4-5 alkalommal mentünk oda egy info pulthoz, hogy valamit húzzanak ki és valamit vegyenek fel a listára. A csavar csak az volt, hogy bizonyos dolgokat, amik jellemzően apróságok voltak (pl. párna a székre, meg ilyesmi) az Einkaufservice nem csinál meg, hanem azokat nekünk kell átvinni a kasszán. Emiatt két listánk volt, egy az Einkaufservice-es dolgokról, a másik pedig azokról, amiket mi magunk szedünk össze és a kasszánál scannelik le őket. Nahát mi zárás előtt 10 perccel mentünk oda egy info pulthoz, hogy akkor most még egy utolsó módosítást tennénk, aztán fizetünk.

Itt viszont a jóember rárakott mindent az Einkaufservice-es listára. Ez persze nekünk fel sem tűnt (ahogy mondtam jóval több, mint 100 dolgot vettünk) egészen addig, amíg a végösszeget meg nem láttam… persze csak néhány száz euro volt a különbség, szóval szerencse, hogy kiszúrtam, mert az történt, hogy mindent ráraktak az Einkaufservice-es listára, plusz, amit magunk válogattunk ki le is scannelték, tehát ezeket duplán fizettük volna. Persze ezt a kasszánál már nem tudták megváltoztatni, tehát mehettünk vissza az infopultra. Ott azonnal állították, hogy azok, amiket mi a kasszán át akarunk vinni, nincsenek a listán… ugye ehhez azt a kb. 120 sort kellett átböngészni és bizonyítani nekik, hogy ők ezt bizony nagyon elkeffentették.

A nyitvatartási idő kb. ekkor ért véget, de a mi kalandunk még folytatódott: Miután sikerült kijavítani a hibákat az történt, hogy nem tudtam fizetni a bankkártyámmal. Gondoltam „Sebaj, biztos a limit…. Felhívom a bankot és pikkpakk megemelik…” San Francisco-ban sem tudtam fizetni először, mert a külföldi tranzakciók le voltak tiltva és egy gyors telefonálás meg is oldotta a problémát. Hát ez itt nem így volt: mondták, hogy limitet emelni csak bankfiókban lehet (most mondjátok meg!!). Ekkor gondoltam, hogy „Rendben, akkor én most a kardomba dőlök”, persze ez sem jött össze, mert nincs kardom…

Végül aztán a kisebb dolgokat, amik már nálunk voltak kifizettük és azokat el is vittük az új lakásba. A lista az összes bútorainkkal szerencsére a rendszerben maradt, szóval azonnal el is határoztuk, hogy akkor én hétfőn elmegyek a bankba, elintézem ezt a kártyalimitet aztán munka után visszamegyünk fizetni (ez az egész eset ugye szombaton történt).

Vasárnap persze átgondoltuk az egészet és rájöttünk, hogy mi további változtatásokat szeretnénk: a konyhát egészen átvariáltuk és az egyik szobában a bútorokat barnáról fehérre cseréltük. Szóval végül annyira nem is jártunk rosszul ezzel a szombati szerencsétlenkedéssel (<-ez itt írói karrierem csúcsa, alliteráció!!!), inkább volt időnk az egészet jobban átgondolni.

Hétfőn aztán visszamentünk…persze még az áruházban megnéztünk pár dolgot „élőben” is (az internetes képek időnként eléggé csalnak) szóval a változtatott listánkon is változtattunk még egyet. Ezután elmentünk a konyha részlegbe, hogy aktualizálják a változtatásainkat. Szerettük volna, hogy mihamarabb kiszállítsák a bútorainkat, szóval itt le is fixáltuk az szállítás időpontját. Innentől gondoltuk van időnk, szóval nekiálltunk még pár apróságokat venni (rengeteg minden kell ám egy lakásba!) meg elmentünk az IKEA étterembe enni, mert farkaséhesek voltunk (meg mert szokott lenni cheesecake, bar az most pont nem volt). Aztán zárás előtt kb. 10 perccel beálltunk a kasszához és ezúttal sikerült is fizetni.

Ezután jött a következő meglepetés: mondták, hogy a szerda délutánra letárgyalt szállítás nem fog menni, mert nekik azokat a cuccokat kedd reggel 6 előtt már el kell készíteni, de az üzlet épp zár és a munkaidő épp lejár… Tehát ahhoz, hogy valamit szerdán kiszállítsanak hétfőn nem zárásig, hanem zárás előtt 4-5 órával ki kell fizetni. Ezzel mondjuk nem lenne baj, ha ezt nem utólag mondanák…

Szóval az IKEA bevásárlásról az volt a benyomásom, hogy nagyon jó dolgokat lehet venni nagyon jó áron, de ha valaki egy egész lakást rendez be, akkor nagyon át kell gondolni mindent és nem árt, ha valakinek már ebben van tapasztalata. Az eladók kedvesen mosolyognak, de a legtöbb teljesen haszontalan volt.. a konyha részlegen nem értenek a konyhához… semmi tippet nem adnak. Ilyenkor egész egyszerűen ott kell hagyni az eladót, mert csak időpocsékolás az egész (és, ha egy komplett lakást rendez be valaki, akkor bizony nem szabad időt pazarolni..) és keresni kell egy másikat.

Hosszú távon viszont azt hiszem, hogy jól jártunk ezzel a pár nap csúszással (főleg azzal, hogy szombaton nem tudtuk megrendelni a dolgokat), mert így tényleg át tudtuk gondolni, hogy mit is szeretnénk.

Végül pedig egy kép az új kilátásról a konyhából:

Aus Blog-Lak_05. Sep 2015

Lg,

Gergö

California - Muir Woods és Alcatraz

Wed, 27 May 2015 16:43:00 GMT

Már kb. két hete visszatértem az USA-ból, de csak most jutottam el addig, hogy folytassam a blogolást. Ebben a postban a 3. és a 4. napról számolok be és az előzőhöz hasonlóan ismét rengeteg kép lesz!

Szóval San Francisco után a Muir Woods következett. Mivel ez kb. 15 km-re van San Francisco-tól és az amerikaiak nem igazán tömegközlekednek kocsit béreltünk és azzal mentünk a Golden Gate hídon át a Muir Woods-hoz (vagy Woods-okhoz… nekem ez nyelvtanilag már túl sok…)

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

A Muir Woods egy természetvédelmi terület és itt él a világ legnagyobb élőlénye a Redwood, magyarul mamutfenyő. Egyes példányok akár 110 méternél is magasabbra nőnek!

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

A redwoodokon kívül egy csomó különleges, az őskorból ittmaradt faj él még az erdőben. A redwoodok pedig simán elélnek akár több, mint 1000 évig. Ez itt például 909-ben kezdte és 1930-ban dőlt le.

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

Az előző napi durva napsütés és hideg kombináció egészen kikészített, ezért amikor odaértünk még kevésbé voltam lelkes. Igazából a táj amíg be nem értünk az erdőbe úgy nézett ki, mint bármelyik magyar vagy osztrák erdő.

Viszont aztán beljebb elképesztő dolgokat láttunk!

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

Egyekként az angol Redwood elnevezés tényleg jobban illik rájuk, mert a kérge teljesen vöröses színű.

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

Mire az erdőt bejártuk eléggé elfáradtunk és éhesek is voltunk, így aztán bementünk az erdő helyi kis “gyorséttermébe”, ahol minden organikus volt és még a szemetet is szelektíven gyűjtötték (gondolni sem mertem volna, hogy ilyen van az USA-ban).

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

Visszafelé még megálltunk a Muir Beach-en, a Pacific ocean partjánál. Ez is elég érdekes volt.

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

A következő napra az Alcatraz volt a program.

Útközben csináltam néhány utcaképet:

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

Mivel ez egy sziget (ergo nem lehet odasétálni) és egészen nagy turistaattrakció San Francisco-ban (tudom, gáz, de nekem fogalmam sem volt róla, hogy ez micsoda…) ezért előre foglaltunk jegyet a kompra, ami odavitt minket plusz még a belepő is benne volt az árban.

A beszálló egyébként közel volt a Fisherman's Wharf-hoz (Pontosan a 33-as Pier-en) és a Coit tower-t is szépen lehetett látni (ezekről az elöző postban írtam). Ha valaki arrafelé turistáskodik érdemes esetleg összekapcsolni ezeket a programokat.

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

Már a kompozás a szigetre is megérte, mert nagyon szép képeket lehetett csinálni a városról és mindkét híd is remekül látszott.

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

Szóval (aki hozzám hasonlóan nem tudná…) az Alcatraz egy San Francisco partjához közel lévő sziget, amit nagyon sokáig börtönnek használtak és többek között Al Capone is pihent itt 1934 és 1939 között. Eredetileg katonai célokra használták, és csak úgy mellékesen tartottak itt néhány katonai foglyot, később aztán néhány nagy átalakítás után végül börtön lett belőle. A börtönőrök is a szigeten laktak a családjaikkal. Nekik persze saját lakásaik voltak és szabadon mehettek bárhová, a gyerekeket pedig komp vitte minden nap San Francisco-ba, mert ott jártak iskolába. Az egyik idegenvezető az egyik őr fia volt és elmondása szerint ez nekik akkor gyerekként hatalmas élmény volt (persze őt azért fizetik, hogy szórakoztassa turistákat, szóval én szkeptikus vagyok).

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

Miután a börtönt bezárták indiánok foglalták el a szigetet és itt gondoltak egy saját bázist létrehozni. Ennek néhány jele még ma is látszik, mint pl. ez a "Welcome to Indian Land" felirat.

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

A sziget másik különlegessége, hogy nem csak a börtön van rajta, hanem a "Golden Gate National Recreation Area" része is, és elképesztően szép kertek vannak rajta.

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

Madárból is rengeteg van, és egyáltalán nem zavarja öket, hogy egy átlagos pillanatban legalább öten fotózzák.

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

Már a bepakoláskor eldöntöttem, hogy akármi történjen én akarok futni az oceán partján, szóval vittem magammal futófelszerelést. Mivel az Alcatrazról viszonylag hamar visszaértünk a nap zárásaként még futottam egy nagyot.

Klikk ide a Nike+ oldalhoz.

Ez az oceánparti futás így képeken nagyon jól néz ki, viszont őszintén szólva annyira nem élvezetes: elképesztő szél fúj, nagyon hideg van, és közben tűz a nap... Ennyire menő helyen sosem futottam még, viszont ennyire kellemetlen körülmények között sem... persze így egyszer megérte.

Természetesen néhány képet is csinalátam a telefonommal.

Aus Blog-CA2_25. Mai 2015

California - San Francisco

Mon, 27 Apr 2015 05:57:00 GMT

Szóval az van, hogy ismét Amerikában vagyok. Mivel az első kérdés mindíg az, hogy mit keresek ott ezért akkor kezdeném ezzel: jövő héten kezdődik a Microsoft /Build nevü konferenciája, amire kaptam egy jegyet, a repülőjegyet pedig szimplán kifizettettem a céggel, szóval most épp San Franciscoban ülök.

“Hatalmas" előkészületek után (kb. 3 Skype-beszélgetés, ahol mindenről szó volt, csak az utazásunkról nem) két exegyetemistatársammal lefoglaltunk egy szobát a Bokor utcában lévő Májusvirág szállóban ( https://www.google.com/maps/place/Mayflower+Hotel/@37.789336,-122.413341,17z/data=!3m1!4b1!4m2!3m1!1s0x8085809272d99051:0x195481b7e825a2d8 ), ez közel van a város érdekes részeihez és a konferencia helyszínéhez is. A konferencia egyébként 3 nap, mi 9-et vagyunk itt, tehát turistáskodunk is.

Az utazás persze baromi hosszú volt: Linz-ből Münchenig vonattal mentem, Salzburgon és Bayernen át. Salzburgban még sosem voltam (tudom,tudom…ez milyen gáz…), de így vonatról látva elég szép város. Münchenben sem voltam, viszont sokáig a kedvenc városom volt, és most is sajnos csak átvonatoztam rajta, de pontosan olyan volt, mint amilyennek korábban elképzeltem; imádtam!

Sok időt nem veszítettem sehol, Linzben, amikor felértem a peronra már jött is a vonat, és az átszállás Münchenben a Hauptbahnhof-on is gyorsan ment (a reptérig egy S-Bahn visz).

A reptéren picit várnom kellett, volt időm sétálni is, és igazán tetszett. Még reklám is volt dialektben!

A müncheni reptérről aztán egyenesen San Franciscóba repültem, 12 óra alatt. Elkepesztő hosszú út! Délután indult a gép és a naplemente pont mindíg mögöttünk volt. 19:00-ra volt a tervezett leszállás, de pár perccel korábban megérkeztünk.

Mivel Münchenben nem váltottam pénzt itt gyorsan kerestem egy pénzváltót. Ekkor ért az első sokk: 30 EUR-ért kaptam 23 dollárt meg valamennyi centet…Azóta is ez volt az utolsó ilyen direkt pénzváltásom fizikai pénzben. (A MasterCard már egészen jól vált).

Innen aztán a BART train-nel (Bay Area Rapid Transit) elutaztam a hotelig, de már a megállóban jött a következő sokk: a szerencsétlen jegyautomata 4,95 dollárnál nem tud többet visszaadni (érthetetlen), a jegyem 8,65-be került, nekem meg a pénzváltós persze egy 20 dollárost, 3db 1 dolláros és néhány centnyi érmét adott, a bankkártyám pedig nem működött… folyton elutasította. Gondoltam ez a journey a pénzváltás után már elég drága ahhoz, hogy dollárban is még a dupláját fizessem, szóval vártam amíg jön valaki és gondoltam elpanaszolom a bánatom. Egy korombeli lány és egy srác jött, akik azonnal adtak két 10 dollárost a 20 dollárosomért és ezzel már meg is mentettek!

Ezután jött a következő sokk: a BART train szerelvényei kb a 70-es évekből maradtak itt és egészen biztos vagyok benne, hogy maga Steve Jobs is ezeken a szerelvényeken sodorta a füves cigit! …amit azóta sem takarítottak el! Szóval ezzel eljutottam a Powell Street-ig, ami egy elkepesztő meredek utca és természetesen felfelé kellett mennem a 16 kilós táskámmal. Végül aztán sikerült eljutni a hotelbe…

Az első nap a közelben lévö helyekkel kezdtük a város megismerését: a China Tawn-nal kezdtük. Hát ez kb. olyan, mint egy hatalmas kínai piac: Minden francot lehet venni, amire kb. senkinek semmi szüksége.

Hoztam magammal a fényképezőt, de voltam olyan szerencsétlen, hogy a kábelt, amivel a képeket le lehet menteni otthon hagytam, az 1GB-s kártya meg gondoltam kevés lesz. Be is szaladtam egy műszaki boltba, ahol mondtam, hogy nekem egy ilyen CF kártya kéne (ha valaki nem tudná: a CF kártya már egy ideje kiment a divatból, szóval elég nehéz ilyesmit találni). Rám néz, azt mondja: "49USD"… ránézek.. mondom.. "Aha, NEM!” aztán azt mondja: “Oké, csak most, csak neked 40USD”, erre persze vérszemet kaptam és mondtam neki, hogy “35!”, erre gondolkodóba esett és azt mondja “Add a pénzt!”. Mivel kp-m nem volt mondtam neki (kis naivan), hogy ‘’MasterCard"-dal fizetnék, dehát ezt ott nem lehet, szóval kiszaladtam a többiekhez pénzért. Mikor odaadtam neki a 35USD-t mondja, hogy kell még 3 dollár az adóra. Utólag megtudtam, hogy ez itt normális, de ezen én teljesen kiakadtam, és mondtam neki, hogy nem kap tőlem semmit és nem érdekel a kártyája. Erre odahívott egy másik kétes külsejű alakot, megvitatták és 35 dollárért odaadták a kártyát. Számlám persze nincs róla (ez itt a szabadság hazája!).

A China Town-ban egyébként minden sarkon öreg bácsik nyenyerésznek valami ázsiai hangszeren. Szerintünk valami nyenyerésző franchise-ban dolgoznak!

Összességében a China Town-tól nem voltunk lenyűgözve, lehet ilyet látni máshol is.

Ezután a Coit Tower-hez sétáltunk el, ami egy viszonylag magas ponton álló kilátó.

Mivel nálam csak annyi bankjegy/érme volt, amennyit a pénzváltóban kaptam (az meg hát nem volt sok) gondoltam a 8USD belépőt MasterCarddal fizetem. Sajnos a kártya itt sem működött, ami már kezdett idegesíteni. Mindenesetre a 8USD-t kifizettem, aztán vagy fél órán keresztül vártunk, hogy feljuthassunk a kilátóba. A kilátás persze szép volt, de ezt igazából látni máshonnan is (mindenütt dombok vannak, teljesen felesleges ezért extra kilátóba menni). Íme:

A város egyébként érdekes, egészen mediterrán és jobb környéken nagyon szép házak vannak:

A A következő cél a Lombard Street volt, ami arról híres, hogy nagyon kacskaringós, mégis rendes útként használják. Mivel a bankkártya probléma eléggé zavart és a szállás rám eső részét is szerettem volna már odaadni a többieknek (ők az elöző nap kifizették az egészet) kerestem egy automatát és próbáltam pénzt felvenni. Sajnos a gép megint elutasította a kártyát, szóval telefonáltam egyet és mondták, hogy külön engedélyezni kell ha itt is szeretném használni (az elöző kártyámmal nem volt ilyen… érthetetlen), de most ezt megcsinálták és mondta a lány a telefonban, hogy 5 perc múlva jó lesz. Hát mi az 5 percet nem vártuk meg, gondoltam továbbmegyünk a Lombard streethez és majd egy következő automatánál veszek fel pénzt.

A Lombard Street tényleg szép volt!

Közben pedig jött egy cable card is:

Innen aztán mentünk tovább ebédelni, és közben szembejött egy másik automata, szóval vettem fel pénzt. Az első info, amit a gép kiírt az az volt, hogy a 20 valahányszorosának kell lennie a felvett összegnek. Ez gyanús volt, de gondoltam “Ááá, nem lehet, hogy csak 20 dolláros van a gépben!”, és lazán beírtam, hogy nekem 780 USD kéne. Ekkor rádöbbentem, hogy “És de!”, a gép lepörgetett nekem 39db 20 dollárost. Ekkora köteg pénzzel San Francisco közepében sokkal jobban éreztem magam! Hogy tovább fokozzam az élményt ki is fizettem a többieknek a szállást. Nagyon menők voltunk!

Annak a helynek a közelében, ahol ettünk megláttam egy reklámot, amitől majdnem szívinfarktust kaptam: konkrétan a cégnek, ahol dolgozom az egyik legnagyobb konkurense reklámozta magát. Ezt valahogy muszáj volt szabotálnom: https://twitter.com/gregkalapos/status/592078514376978432

Innen aztán tovább haladtunk, és egyszercsak a twitter headquarter-nél találtuk magunkat!

Itt volt egyébként egy “The Market” nevű foodstore, ami teljes meglepetésemre leginkább a Pretre vagy az Eat-re hasonlított és teljesen egészséges dolgokat adtak! Gondolni sem mertem volna, hogy ilyesmi itt van.

Aztán jött egy villamos is, ami pont úgy nézett ki, mint a bécsi villamosok, viszont Birmingham volt az oldalára írva…

A következő célpontunk a hippi negyed és a Golden Gate park volt. Voltunk az Ashbury Steeten, ami a hippi mozgalom Pilvax kávéháza, íme:

Itt pedig a hippik.

Ez az egész így képeken nagyon lazának tűnik, de mindenki hasist, füvet, és mindenféle gombákat akart eladni nekünk, vagy csak szimplán pénzt akart, ami egy idő után kevéssé volt laza.

Innen aztán sétáltunk tovább a Golden Gate park irányába, ami szintén egy hatalmas csalódás volt: gyakorlatilag drogos hajléktalanok milliói laknak ott, és lehet, hogy ez valamikor egy szép park volt, de mondjuk még Budapesten is felszámolnának egy ilyet; érthetetlen, hogy ez itt hogyan bír megmaradni.

A kimenekülésünk előtt azért még csináltam pár képet:

Este aztán elmentünk burgert vacsorázni, viszont előtte még elmentünk “Az Internet” előtt:

Úgy generell a város egyébként nagyon érdekes, egy csomó art dolog van, pl:

Teljesen multikulti, mindenféle emberek laknak itt, és a feliratok sem feltétlen angolul vannak, ez itt pl. egy villamosmegállóban tűnt fel:

Az, hogy rengeteg tech cég van itt szintén mindíg erezhető: gyakorlatilag minden helynek van twitter, instagram, facebook, megamitakarsz profilja és ezt mindenhová ki is írják:

Ráadásul rengeteg Tesla jár a városban (a baloldali fekete...):

A második nap a Fisherman's Wharf-hoz mentünk el, és kipróbáltuk a Cable Car-t. Az első nap vettünk 35 dollárért egy 7 napig érvényes bérletet, amivel a városban gyakorlatilag mindenféle tömegközlekedési eszközre felszállhatunk és ebbe a cable car is beletartozik.

Elnézve az embereket, akik az oldalába kapaszkodtak azonnal halálfélelmem támadt, de szerencsére mi pont egy olyanra szálltunk fel, ami nem volt tele és le tudtunk ülni egy biztonságos helyen.

Egyébként elég vicces találmány, itt ugye a kábel mozog a föld alatt és a kocsi ebbe kapaszkodik bele, ami aztán húzza. Viszont a kábelnek a hangját az egész városban hallani, zümmög mindenütt…

Szóval egy ilyen cable carral eljutottunk a Fisherman's Wharf-hoz, ami egy hatalmas turistaattrakció, tömve van emberekkel:

Itt sikerült betévednem egy játékmúzeumba is, ami engem leginkább egy horrorfilmre emlékeztetett.

Visszafelé is cable caroztunk, viszont most a banki negyedben utaztunk:

A városban gyakorlatilag mindenhol dombok vannak, de elkepesztő nagyságúak! Emiatt aztán a sok sétától izomlázunk van.

A másik érdekes dolog az időjárás: elég hideg van, legalábbis Linzhez képest: reggelente, amikor elindulunk általában olyan 10 fok korül van, és az maximum 20-ig felmegy, szóval mi rendesen kabátban vagyunk. Ami meglepő, hogy a nap viszont úgy süt, hogy kabátban sikerült leégnünk, és teljesen piros az arcunk. A helyiek egyébként elég érdekesen öltöznek, általában rövid pólóban szaladgálnak. Kabátban gyakorlatilag csak mi és a német turisták vagyunk. (Német turistából pedig rengeteg van itt! Folyton mondogatom is, hogy “Deise Piefke san überoi do!!”)

mfg

Gergö

Linz Marathon - 2015

Wed, 22 Apr 2015 14:55:40 GMT

A hétvégén ismét Linz-Marathon volt és én ismét indultam. Tavaly sajnos nem futottam, mert éppen céget váltottam így nem sponsorált senki, privátban pedig egyedül nem akartam indulni. Szóval idénre félmarathon volt a választott táv, ami picit több, mint 21 km.

A futás nike+ lenyomata itt található:
go.nike.com/079el5j9

Ez pedig a rajtszámom:

9:30-kor rajtoltunk, persze az egész város le volt zárva, így időben kellett elindulni. Talán pont az utolsó villamost sikerült elérni, ami elment az Ars Electronica-ig, onnan pedig át lehetett sétálni a Niebelungenbrückén a másik oldalra, ugyanis a táskákat idén a Brucknerhausban lehetett leadni (ami a “másik oldalon” van).

Ebben a sétában az volt a jó, hogy így láthattam a Hauptplatz-ot is, ahol néhány órával később a befutó volt.

Íme:

Ez pedig a Lentos:

Mivel Réka velem volt nem adtuk le a táskám, gondoltam ne kockáztassuk, hogy elkeverik, de azért benéztünk a Brucknerhausba. Itt mindenki számára a WC-k nyújtották a fő attrakciót. A WC-k ketten voltak, a futók pedig sok ezren… (ezt azért már nem dokumentáltam képpel, szóval tessék így bemondásra elhinni).

A start szokás szerint az Autobahnbrücke-n volt, ahol végül több, mint 19000-en indultak. Nekem a startlövés után 4-5 percet kellett várni, hogy elkezdhessek futni (persze az időt csak akkor kezdik el mérni, ha már átlépem a startvonalat, szóval ez nem gond).

Sajnos felkészülni nem sikerült, szóval a terv az volt, hogy elkezdek futni, aztán meglátom mi lesz.
Frissítők szokás szerint minden 5. Km-en voltak, és az elsőt rutinszerűen skippeltem is, mert gondoltam csak hasfájást okoz a túl sok folyadék. 10 km-nél ittam egy kevés vizet, aztán szorosabbra kötöttem a cipőm, mert úgy gondoltam picit tudok még gyorsabban futni. 15-nél még minden rendben volt, az ottani frissítőnél ittam a víz mellé egy kis iso-t is, aztán rohantam tovább. Egészen idáig viszonylag jó időt futottam, az első 14 km-en minden km-en bőven 5:00 alatt voltam, aztán a 14.-ben picit visszalassultam (valószínű a frissítőnél veszítettem időt), a 15.-ban megint 5:00 alatt futottam, viszont ahogy megláttam a 16km-es táblát elkezdett előttem minden sötétedni… Gondolom az történt, hogy mivel előző nap nem ettem eleget egyszerűen elfogyott az energiám. Szóval séta-kocogás váltásban valahogy eljutottam a 19. Km utáni frissítőhöz, de addigra már rengeteg időt veszítettem és alig haladtam, szóval muszáj volt egy kevés banánt ennem. Innen aztán már csak kocogni tudtam, végül 1 óra 53 perc 3mp után beértem a célba. Ez 14 perccel több a veronai időmnél, ennek ellenére mégsem érzem tragikusnak. Tulajdonképp ismét lefutottam egy félmarathont nagyobb probléma nélkül…

Kaptam egyébként medált is

Sőt még hivatalos Urkunde-m is van a futásról:

Klikk ide Réka képeiért.

Stay tuned, mert izgi dolgok jönnek, péntek reggel indulok München-be, onnan pedig irány San Francisco!

Lg
Gergö

The show must go on

Fri, 17 Apr 2015 06:54:00 GMT

Amint látszik egy "picit" elmaradtam a blogogolással: két éve nem írtam semmit, de most eldöntöttem, hogy folytatom. Alapvetően azert kezdtem el írni, mert meg akartam örökíteni, hogy milyen volt Ausztriában egyetemre járni és amíg annyi minden új volt számomra ez könnyen is ment, de pár hónap után minden olyan természetes lett, semmi nem tünt különösnek és gondoltam átlagos dolgokról nem akarok írni.

Most viszont egy összefoglaló jön az elmúlt két évről!

Szóval nem sokkal azután, hogy abbahagytam az írást elköltöztem (nem a temploma.. azt az ablakomból látni):

Aztán vettem magamnak orchideát:

Futottam félmarathont Veronában (1:38:00). Erről sajnos nincsenek képek, mert mialatt futottunk betörtek a kocsinkba és allopták a táskám benne a telefonommal (amin a képeim voltak), laptopommal, IPad-emmel, meg persze a pénztárcámmal. A tanulság az, hogy Olaszországban többet nem futunk!

És voltunk céges kiránduláson Rigában:

Láttam Linzet jó magasból:

Meg persze egyemre jártam. Ez a projekt már teljesen befejezödött, lediplomáztam, ennyi volt...Ezt csak azért sajnálom, mert szerettem itt egyetemre járni, a tárgyak hasznosak voltak és egy csomó választható tárgy van, amit szívesen megcsináltam volna még. Mindenesetre persze később lehet még valami szakra beiratkozni...

Itt a lista a tárgyakról, amit az elmúlt két évben csináltam:

Ausgewählte Aspekte der Sozialen Kompetenz (584309,2014W) Menschen führen - Ziele erreichen
Master's Thesis Seminar WS (351029,2014W)
Unternehmerisches Wissen für Studierende der TNF (281200,2014W)
Seminar in Software Engineering (339374,2014S) Human-Computer Interaction
Project in Software Engineering (339018,2014S)
Special Topics (339343,2014S) Objekt-Funktionale Programmierung
Software Architectures (339020,2014S)
Model-driven Engineering (343008,2014S)
Security Models in Information Systems (351027,2014S)
Master's Thesis Seminar SS (351030,2014S)
Formal Methods in Software Development (326091,2013W)
Computer Forensics and IT Law (353068,2013W)
Special Topics (339338,2013W) Modularity and API Design
Special Topics (258402,2013W) Data Warehousing
Special Topics (367022,2013W) Industrialized Software Development: Methods and Tools in Practice
Requirements Engineering (343002,2013W)
Principles of Programming Languages (339019,2013W)
Human/Computer Interaction (339407,2013W)
System Software (339022,2013W)
Special Topics (339340,2013W) Entwicklung paralleler Anwendungen unter .NET
Parallel Computing (366500,2013S)
Netzwerk-Management (353083,2013S)
Mobile Computing (367008,2013S)
Testen von Softwaresystemen (259019,2013S)
Secure Code (353013,2013S)
Software-Prozesse und -Werkzeuge (343352,2013S)
Kryptographie (344016,2013S)
Knowledge-centered Systems (351099,2013S)

Alapvetően az összes tárgy érdekes volt, leginkább a választhatók. Viszont összehasonlítva a magyarországi képzéssel sokkal könnyebb volt: évközi ZH-k gyakorlatilag nincsenek, csak a félév végén, de azt vizsgának hívják. Szóbeli vizsgám (leszámítva a diplomavizsgát) csak 1 volt, az is azért, mert az első ZH-n megbuktam (az egyetlen vizsga, ami nem ment elsőre... Formal Methods in Software Development.. senkinek nem javaslom!).

A nyáron céget váltottam, most itt dolgozom:

Hát röviden ennyi... A hétvégén Linz marathon (félmarathon-t fogok futni és komplett felkészületlen vagyok), jövő héten pedig repülök San Franciscoba, de ezekről biztosan külön post lesz (nagyon elhatarozott vagyok!!).

Btw. egy új szereplő Réka; fogadjuk nagy szeretettel!

Gergö

Linz Marathon - 2013

Thu, 25 Apr 2013 17:52:53 GMT

Vasárnap volt itt nálunk a Linz Marathon (persze hülyén jönne ki, ha mondjuk Innsbruck Marathon-nak hívnák...), amin természetesen cégileg részt is vettünk. Egy Staffel Marathont futottunk le, azaz 4-en teljesítettük a 42,19 km-t. Nekem a startfutó szerepe jutott 9,7 km-el.

Abban egyeztünk meg, hogy 9-kor találkozunk a rajthoz közel, hogy le tudjuk adni a cuccainkat meg felvegyük az időmérőchipet és megbeszéljük az átadásokat. Gondoltam időben elindulok (mert a magyarok sosem késnek ;) ), így 8-kor már a villamosmegállóban álltam. Az, hogy a villamos nem járt a marathon miatt az nem lepett meg, de az igen, hogy nem volt pótló busz sem.. viszont a futók egész nap ingyen utazhattak a helyi BKV járatain (érti ezt valaki?!). Persze nem voltam egyedül, mert mindenki gondolta, hogy a villamos elmegy az Ars Electronicaig, mert addig nem keresztezi a futópályát, onnan meg szépen mindenki elsétál a rajtig. Szerencsére voltak olyanok, akiknek a kocsija a közelben volt, így voltak olyan kedvesek, hogy elvittek magukkal.

Innentől már minden sínen volt, ha valamit nem tudtunk, a rendőröket, vagy a szervezőket kérdeztük, akik mindig tudtak segíteni. A rajt az Autobahnbrücke-ről indult, ami tömve volt emberekkel. Oldalt a nézőket látjuk, bent pedig a futók sorakoztak (én is..)

Mivel kb. 16 ezer induló volt, így gondoltam startfutóként jól megszívtam, mert inkább pankráció lesz az, mint start. Hát ebben tévedtem, mert elképesztően jó volt ennyi emberrel együtt indulni. Ezt a képet közvetlen a rajt előtt csináltam, amikor már a pályán voltam.

Amint látható ilyenkor minden cég csini pólót (ezt helyi nyelven Leiberl -nek hívják) csináltat magának. Egyébként ott sárgában azt hiszem egy Catalystest látunk, ami egy menő helyi szoftverfejlesztő cég. Persze nem olyan menők, mint mi, nekünk a ruhánk is sokkal jobb volt!

A futásommal sajnos túlságosan nem voltam elégedett, mert túl gyorsan indultam és valahol az 5. és 6. kilométer között igen elfogyott az erő és totál belassultam, amiből meg az lett, hogy mikor beértem még egy csomó maradt bennem. Viszont nagyon jó volt a városban futni, még a Nibelungenbrücke (a képen látható...) pont az én szakaszomba esett.

Mivel az első szakasz volt az enyém maradt sok időm a befutóig, szóval felvettem a táskám. Ezt egyébként elég jól megszervezték, a táskákat a rajtszám bemondására adták vissza, és itt tárolták őket

A táskában aztán minden ~~rosseb~~ sok érdekes dolog volt:

A rajtszámról egyébként csak annyit, hogy a laza 100-at sikerült megkapnunk, ez volt az én startszámom (az A jelenti, hogy én voltam a startfutó)

Futás közben osztottak vizet, meg banánt, ami ha valaki nem elöl fut (márpedig a többség nem fut elöl) igen veszélyes tud lenni, mert ezen kell átmasírozni

A legviccesebb futók a bohócok voltak, akik igen jól bírták, mert ezen a képen már a 2. szakaszban voltak, amikor én már végeztem a saját részemmel, azaz legalább félmaratont futottak

Hogy milyen az érzés egy felső ausztriai futáson részt venni, azt ez a videó szemlélteti :)

A cél egyébként a Hauptplatzon volt, ami így nézett ki:

Hatalmas hangulat volt, ráadásul staffel startfutó lévén sikerült látnom a maraton és a félmaraton befutóját is. A maratont egy kenyai nyerte (Robert Kipkorir Kipchumba), amikor befutott még nem a tribünön voltam, hanem oldalt néztem, és csak annyit láttam, hogy kiáll a felvezető autó az időjelzővel, mögötte szintén kiáll egy rendőrautó, 3 rendőrmotor, és legalább 4 bicós kísérő, aztán jön egy ember, aki annyival fut 41 km után, mint én még soha életemben. Nem sokkal utána ért be Günther Weidlinger, aki itt a helyi favorit, és extrém ováció fogadta. A félmaratont mindenki örömére egy osztrák nyerte (Christian Pflügl)

Végül az összidőnk 3 óra 54 perc lett, amivel elégedettek voltunk, mert a cél az volt, hogy 4 óra alatt fussuk le az egészet, bár a Staffel győztes idő 2 óra 18 perc.... Az összesítésben 353.-ak lettünk, ráadásul még érmet is kaptunk, osztrák színű kötővel!

Remélem jövőre is futunk!

Gergö

Tárgyfelvétel, félévkezdés

Sun, 17 Mar 2013 17:52:49 GMT

Most pedig akkor jöjjön az első igazi egyetemi post! Itt nagy izgalmak és kalandos beszámolók nem várhatóak, leginkább az olvasson tovább, akit érdekel, hogy milyen Ausztriában tanulni.

Ahogy már korábban írtam itt a neptun-t KUSSS-nak hívják (ezt tessék megjegyezni, különben nem fog tudni követni a Kedves Olvasó!), amin keresztül február 25-ig zajlott a tárgyfelvétel (azaz a KUSSS-Hauptanmeldezeitraum). Viszont itt még utána következett egy hivatalosan 1 hétig tartó szakasz, ahol véglegesítették, hogy ki milyen tárgyra mehet (Zuteilung németül...), de a mi karunk (a TNF - azaz a Technisch-Naturwissenschaftliche Fakultät) annyira coolul csinálta a dolgot, hogy kb. 2 nap alatt megvolt az eredmény. Vannak tárgyak, ahol egyszerűen csak a jelentkezés sorrendjét nézik, viszont van, ahol bizonyos tárgyak elvégzése előrébb tudja sorolni az embert a sorban. Ha nem sikerül bejutni egy tárgyra, akkor szintén kapunk plusz pontot, amivel a következő félévben már nagyobb prioritással indulunk és szintén előrébb kerülünk.

Nekem szerencsére erre nem kellett figyelnem, mert Software Engineering MSc-n bőven van hely, amit akartam azt fel tudtam venni. Tapasztalatom szerint aki itt MSc-zik és mérnök vagy valami természettudományos dolgot tanul, annak bőven lesz helye, leginkább a gazdasági és bölcsész szakok vannak túltelítve.

Végül a következő tárgyakat sikerült felvenni:

Knowledge-centered Systems - német
Software-Prozesse und -Werkzeuge - angol (ezt igazából "Software Processes and Tools"-nak hívják, nem értem miért van németül a KUSSS-ban)
Testen von Softwaresystemen - német
Secure Code - angol
Kryptographie - német
Parallel Computing - angol
Mobile Computing - angol
Netzwerk-Management - német

Mivel folyton kérdezik, hogy lehet -e itt angolul tanulni odaírtam, hogy melyik tárgy milyen nyelven van. A tervek szerint szeptembertől változni fog a curriculum, a szakot átnevezik Computer Science-re és minden tárgy angolul lesz, legalábbis a kötelezők biztosan és csak a választhatók között lehet majd németet találni (bár itt a legtöbb az én témámban már most is angolul van). Akik már beiratkoztak (azaz én is) választhatnak, hogy maradnak -e a mostani tantervben, vagy átvándorolnak a másikba. Szóval amint látható, aki IT-t tanul, annak annyira nem fontos németül tudnia.

A "német" egyébként senkit ne tévesszen meg, itt szó nincs Hochdeutsch-ról, azt itt nem kell tudni, mert bizony brutál osztrák dialektben tolták az eddigi előadásokat! Az a hatalmas szerencsém, hogy már 10 hónapja dolgozom együtt 5 osztrákkal, így mostanra egészen jól értem az osztrákot is. Ízelítőként ajánlanám ezt a videót:

https://www.youtube.com/watch?v=j4BK-yuuPOk

(ÖH választási beszélgetés, nem az a lényeg, de mást nem találtam...ha valaki ezt érti, akkor érteni fogja az előadásokat is, különben nem). Mondjuk bölcsész előadásokon lehet, hogy figyelnek rá a profok, hogy Hochdeutsch-ban beszéljenek, de az én szakomon úgy néz ki ez nem menő. Annyira azért nem zavar, ennyi idő alatt már hozzászoktam az osztrák nyelvhez.

A tárgyaim többsége KV azaz Kombinierte Lehrveranstaltung, ami annyit jelent, hogy nem csak sima előadás van, hanem mellé jár valami kis gyakorlat is. A különbség a magyarországi előadás+gyakorlat kombóhoz képest itt az, hogy KV esetében a gyakorlat beépül az előadásba és az előadó tartja az előadás után (vagy igazából akkor, amikor épp gondolja), szóval nem kell átvándorolni valami külön terembe emiatt. Persze vannak olyan tárgyak, ahol hivatalosan is külön előadás és gyakorlat van, de ilyenkor ezeket külön kell felvenni a KUSSS-ban és gyakorlatilag egymástól független tárgyaknak számítanak. Ilyen viszont az én szakomon nem divat, leginkább előadás (Vorlesung) és KV van.

Ami hatalmas pozitívum a magyarországi egyetemhez képest az az, hogy itt iszonyat nagy presztízst jelent az iparban szerzett tapasztalat. Rengeteg itteni prof dolgozott nagy cégeknek, pl. van aki a Boeing-nál csinált szoftvert a repülőkhöz és van aki az IBM-nek kutatott. Egyébként a hallgatók többsége az én szakomon MSc alatt már dolgozik, amit itt az egyetemen teljesen elfogadnak és próbálják is támogatni ezt a dolgot. Ez a gyakorlatban leginkább azt jelenti, hogy ha van a cégnél valami aktuális téma, ami egy tárgyba beleillik (mondjuk beadandóként, vagy valami kisebb projectként) akkor azt amennyire csak lehet, támogatják a tanárok is.

A Profok többsége osztrák, de azért sok külföldi is akad, pl. a mobile computing-ot egy arab tartja. A német előadásokon szinte csak osztrákok vannak, viszont az angolokon teljesen vegyes a hallgatóság, rengeteg a külföldi, sok ázsiai és indiai van, illetve elvétve pár amerikait is látni. Emellett persze sokan jövünk Kelet-Európából, de minket elég nehéz megkülönböztetni az osztrákoktól, amíg nem kérdezik, hogy mi a nevünk addig bennszülötteknek tudunk látszani.

Az egész egyetem egy hatalmas campusból áll, az összes épület egymás mellett van. Az előző években kezdték el építeni a Science Parkot, ami gyakorlatilag az eddigi campus kibővítése és leginkább a TNF-hez tartozó tanszékek kerültek ide. Nekem is itt van a legtöbb órám, aminek nagyon örülök, mert elképesztően jól néz ki a hely. Ízelítőként néhány sajtófotó:

Tervezek külön postot a campusról, ott majd kicsit részletesebben mesélek az épületekről.

Gergö

Amerika - Utolsó rész

Tue, 05 Mar 2013 00:01:00 GMT

Időközben visszaérkeztem Linzbe és már javában az egyetemre készülök, de azért az amerikai kitérőről még egy utolsó post következik.

A két hét alatt igazából úgy éreztem, hogy olyan hatalmas különbség nincs az európai és az ottani élet között.

Persze azért van pár érdekesség, mint például:

Pirosnál lehet jobbra kanyarodni.
STOP táblánál az megy először, aki korábban állt meg.
Az amcsiknak bazinagy autóik vannak! De tényleg bazinagyok!
Ha nincs autód (vagy a csapatban, amibe tartozol nincs legalább 1 kocsi) nem tudsz elmenni sehova! Iszonyatos távolságok vannak és nincs rendes busz meg villamos vagy hasonlók.
Pennsylvania-ban a kocsikon csak hátul van rendszám.
Mindennek víz íze van.
A WC technikához nem értek, de az észrevettem, hogy ez ott totál másként működik. Nem lehúzzák, hanem mondhatni felöntik, szóval elsőre olyan mintha eldugult volna, megtelik vízzel, aztán lefolyik. Eddig engem ez a téma nem érdekelt, de most rácsodálkoztam!
A kilincsek teljesen mások.
Mondjuk ez az én felkészületlenségemnek köszönhető, de sosem tudtam, hogy hány fok van, mennyivel megyünk, milyen nehéz valami, és mennyi van még hátra az útból, mert lusta voltam betanulni a váltószámokat.
Minden olcsó! A kaja, a házak, az autók, a ruhák és az elektronikai cikkek.. minden! A kajákról most nincs statisztikám, de az egyik hétvégén elmentünk egy bevásárló körútra (ez önmagában kb. másfél óra autózás volt), ahol 107$-ért vettem magamnak futónadrágot, futópulóvert és futó jacke-t. Itt Ausztriában csak a gatya került volna kb. 60 EURba (~78USD).
Az emberek alapvetően sokkal kedvesebbek és folyton viccelnek meg nevetnek. (ez pozitívnak hangzik, bár a valóságban nem feltétlen az)
Az amerikaiak kövérek! Korábban azt gondoltam, hogy ez megint csak egy hülye klischee, minthogy mi gulyást eszünk, de ez nem így van! Elképesztően sok a kövér ember és itt nem túlsúlyról van szó, hanem konkréten olyan, mintha zsírból lennének. Nyilván nem minden amerikai kövér és sok ott is az egészségesen élő ember, de így két hét után átlagosan jóval több nagyon durván elhízott embert láttam, mint Európában. Az egyik német srácnak többször kellett amerikaiakkal dolgoznia és panaszkodott, hogy túl nagyok, a többiek pedig mondták neki, hogy ezt ne mondja nyilvánosan, mert itt komolyan veszik a személyiségi jogokat. Erre csak annyit mondott, hogy "oké, de azért mozognia mégiscsak tudni kéne". Hát szerintem ez jól mutatja a helyzetet.
Az amerikaiak folyton kajáldákba járnak és minden étterem dugig tele van. Ez nem feltétlen függ össze az előző ponttal, de pl. két órát kellett várnunk egy szombat este, hogy bejussunk egy Cheesecake Factory-ba. Viszont megérte várni! Persze mi azonnal mondtuk, hogy itt nincs válság és pörög a gazdaság (igazából németül nem "pörög", hanem "boomt" vagy "brummt").
Mindenhol lehet credit carddal fizetni. Jómagam egy MasterCard kártyával toltam, ami tökéletesen működött, csak arra kell figyelni, hogyha lehúzós gépnél fizetünk, akkor a "credit"-et kell választani.

Most pedig akkor jöjjön a visszaút:

Az első gép csak péntek délután 14:15-kor indult, így volt időm délelőtt összepakolni.

Az eredeti terv szerint Pittsburgh-ben taxival mentem volna a reptérre, de miután az interneten utánanéztem a helyi taxilehetőségeknek és összesen egy céget sikerült találni a városban, ami viszont 1-től 5-ig terjedő skálán kemény 1-et tudott elérni "never use this crap service!" kommentek kíséretében, gondoltam rákérdezek a helyi barátainknál ügyfeleinknél, hogy mégis mit javasolnának. Mondták, hogy szó sem lehet róla, hogy taxizom, majd ők kivisznek. Ez így is lett, szóval nagyon hálás vagyok nekik.

A reptéren a checkin-nél amikor benyúltam a táskámba az útlevelemért sikerült elég rendesen elvágni az ujjam, így mire a security-hez értem két véres zsebkendő is volt nálam, de ez egyáltalán nem érdekelte őket. Szerintem egy hullával is oda lehet állítani, ha nincs nálad fém tárgy, amikor átmész a kapun már jó vagy.

A változatosság kedvéért a hazaút nem New York-on, hanem Washington-on át történt, ahová ismét egy United géppel mentem, amiről ennyi tapasztalat után már biztosan állítom, hogy rosszabb, mint nálunk Európában a Lufthansa CityLine. Mondjuk ez az út csak 1 óra volt, de az a Bombardier Q400-as gép iszonyatosan pici, alig volt hely, és megint nem adtak semmit enni, sőt most még inni sem. Persze nem siránkozni akarok, de egy 2 átszállásos, 17 órás útnál azért számít, hogy kapunk -e kávét meg valamit enni.

A Washington-i reptér egészen kedves hely, mondjuk itt is kellett villamosozni, amiben itt az volt a durva, hogy nincs benne sofőr, hanem egy gép irányítja. Ezt kiszálláskor vettem észre, ha erre korábban jövök rá, akkor lehet, hogy inkább a pár kilométeres sétát választottam volna. Mondjuk ez eléggé hiteltelenné tesz, de én akkor sem akarok olyan gépekbe beülni, amit teljesen egy szoftver irányít...
Itt kb. másfél órát töltöttem el, aztán mentem tovább Frankfurtba, de már a számomra sokkal szimpatikusabb Lufthansa gépével, méghozzá megint egy Boeing 747-essel, ezzel ni:

Egyébként Washingtonban Lufthansa gate-je mellett közvetlen az Austrinan Airlines gate-je áll, és alig pár perccel az én gépem előtt indult egy gépük Bécsbe. Amikor már benn ültem a Lufthansa gépben és ezt láttam az ablakon:

rögtön gondoltam mekkora hazaárulás ez a főnökömtől, hogy itt áll egy osztrák és egy német gép egymás mellett, erre nekem a németbe vesz jegyet! Még nem találkoztam vele, de tuti meg fogom neki mondani, hogy ki van rúgva! A dolog szépséghibája, hogy a Lufthansa 100%-ban birtokolja az Austrian-t én pedig nem tudom kirúgni a főnököm.

Mindenesetre a németek már sokkal jobbak voltak, mint a United, itt már volt mit enni és enni. Ráadásul pont naplementében szálltunk fel:

Megjegyezném, hogy a napfelkelte tök ugyanilyen, csak a másik felén van, szóval arról nincs kép.

Aztán az utazás nagy része éjszaka, sötétben telt.

Mellettem két német ült, de a stewardessek (Flugbegleiter...) összevissza beszéltek hol németül, hol angolul, szóval, ha engem kérdeztek elsőre, akkor még angolul rendeltünk, ha a németeket, akkor mire hozzám értek már velem is németül beszéltek. A legdurvább viszont az volt, amikor kihozták a vega kajámat azt mondja nekem a srác, hogy "Te ugye beszélsz magyarul?!", de így ahogy írom! Erre én persze csak annyit tudtam mondani, hogy "What did you just say?", mire aztán rájöttem, hogy basszus tényleg magyarul beszél! Mert az történt, hogy a rendelésnél látta a nevem, és véletlenül ő is magyar.

A ~8 órás utat most jobban viseltem, mint legutóbb, mikor nem sokkal reggel 7 óra után Frankfurtban kiszálltam friss és lendületes voltam, mondjuk leginkább azért, mert kb. fél óra késésben érkeztünk, így igencsak éles volt az átszállás. Útközben azért még fotóztam egy Airbus A380-ast (ezt onnan tudom, hogy rá van írva).

Aztán következett a Frankfurt-Linz Lufthansa CityLine járat, ami pont az a kategória, mint az USA-ban a korábban említett United gépe a Pittsburgh-Washington távon. Itt viszont már volt hely a táskámnak és kaptunk csokit meg kávét, ami nekem akkor reggel nagyon jól esett (persze lehetett mást is kérni).

Helyi idő szerint picivel 10 után értem Linzbe, ahol jött a következő meglepetés, ugyanis nem érkezett meg a csomagom. Gondolnánk, hogy ilyenkor nagy idegesség tör ki, meg hasonlók, de a hosszú út és a biztosítás megnyugtatja az embert! Sorban álltam a hibabejelentőnél, ahol mondták, hogy Frankfurtban ragadt, mert az lehet, hogy én gyorsan elértem a gépem, de a csomagot nem tudták már felrakni rá, viszont megnyugtattak, hogy délutánra itt lesz és ki is szállítják nekem. Ez tényleg így lett, szóval az ajtóig utánam hozták.

Este 7 körül lefeküdtem aludni és csak annyit tudok, hogy másnap délután 1-kor keltem.

lg
Gergö

Amerika - First Impressions és sok kép

Sun, 17 Feb 2013 21:07:09 GMT

Helyi időszámításban csütörtök este érkeztem, ami nekem persze már péntek hajnal volt. A repülős kaja nem a legtartalmasabb, így miután lepakoltuk a cuccaimat gyorsan elmentünk vacsorázni a közeli bárba.

Négyen voltunk, két osztrák, egy német, és én. Ami számomra ebben az egész amerikásdiban a leginkább tetszik, hogy itt mindannyian európaiak vagyunk és az, hogy 3-400 km távolságban születtünk egymástól semmit nem számít. Bár az osztrákok dialektje ettől még ugyanannyira brutális J! A pultos srác is elmesélte az életét: ő pittsburghi, de 7 évig élt Floridában, többek között Orlando-ban is, ahol a Disney-nek dolgozott. Viszont nem tetszett neki a város, mert szerinte nem túl tiszta, meg folyton betörések voltak, így aztán most nyáron visszajött ide.

Egy ATM-ből felvettem életem első amerikai dollárjait is, amiről egyébként nem tartok sokat, mert számukra a garanciát az jelenti, hogy rányomják a pénzre, hogy “In God We Trust”, aztán ebből annyit gyártanak, amennyit csak bírnak, a világ meg elhiszi nekik, hogy ez értékes.

Ausztriában brutális nyitvatartási idők vannak, hétvégén szinte minden zárva és hétköznap este 6 után is nehéz bármit vásárolni. Emiatt az osztrákok teljesen oda vannak attól, hogy itt akkor mennek vásárolni amikor akarnak. Hatalmas örömök közt informáltak, hogy ha kell akár vasárnap is mehetek boltba, amire én jól kiröhögtem őket, és csak annyit mondtam “Üdv a fejlett világban…”.

Pénteken volt az első munkanapom, a megbeszélt indulás pedig 6:45-re esett, ami az időeltolódás miatt pont olyan, mintha délben keltem volna. Céges dolgokról nem írok, szóval erről csak annyit, hogy elképesztő érzés volt látni, ahogy az emberek használják azt, amit mi csináltunk.

Péntek este aztán következett az első amerikai bevásárlásom. Aki nem tud főzni annak javaslom, hogy költözzön ide! Mindenütt kész és félkész kaják vannak… a gyümölcs meg génmanipulált (na jó ezt csak a klischee miatt tettem hozzá). Mivel itt auto nélkül nem lehet létezni ezért egy kedves ember az S betűs cégtől megengedte, hogy csatlakozzak be a családi vásárlásukba, ahová jött a felesége is. Ez hatalmas segítség volt, mert a feleség jó tippeket tudott adni. Persze itt jöttek az újabb meglepetések, mert hát itt nem lehet 1 liter tejet venni, hanem azt gallon-ban mérik. Így aztán gondoltam veszek 1 gallon-t, ami utóbb kiderült 3,8 liter (tudom, tudom… el kéne olvasni az internetet mielőtt ide jövök, vagy esetleg realizálni, hogy az a doboz amit leveszek bazinagy…). Szerencsére sokáig jó és sok tejet iszom, így ezzel nem lesz gond.

Hogy a tojás mitől ilyen fehér arra csak 1 ötletem van: tuti génmanipulált! Csak még nem tudom, hogy a tojás vagy a csirke, de ezt a következő napokban kiderítem!

Vettem pizzát, ami kisütött állapotban ilyen:

Meg még sok mást. Ami nekem picit fura, hogy itt mindennek víz íze van. A kávé és a tej között csak színben van különbség, de mindkettő olyan, mint a víz. Vettem barackot is, az is tisztára olyan, mint a víz.

Szombaton megpróbáltam kialudni magam, így a délelőtt semmittevéssel telt. Az alsó szintről ilyen a kilátás:

Este aztán elmentünk a városba a Monster Jam show-ra.

A downtown így néz ki:

A szörnyautók pedig így:

Egyébként elképesztő nacionalizmus megy itt: a show elején külön meg kellett tapsolni a jelen lévő amerikai katonákat és matrózokat, hogy védik a hazást, aztán meg el kellett énekelni a himnuszt, miközben mindenütt minden amerikai zászlóval volt tele:

Ez persze minket már nagyon idegesített, de azért valahogy csak kibírtuk.

mfg
Gergö

Amerika - Utazás

Sat, 16 Feb 2013 02:26:00 GMT

Most egy picit eltérünk a blog eredeti céljáról és az Amerikai utazásomról következik egy beszámoló, amit valószínű majd tovabbi részek követnek.

Mindenkinek az az első kérdése, hogy én mi a rossebet keresek mit csinálok Amerikában, úgyhogy akkor ezt gyorsan tisztázzuk: a számomra nagyon kedves S betűs német cégnek (amit egyébként éppen egy osztrák vezet…) fut itt egy billion dollar projectje, aminek egy kis részéhez a mi rendszerünket használják. Így aztán adódott, hogy akkor látogassak ide, találkozzak fontos emberekkel, tegyek úgy mintha én is fontos lennék és válaszoljak a kérdésekre meg gyűjtsek hasznos feedback-eket… Az egyik főnököm már jó ideje itt van. A kis csapatunk egyébként most nagy utazásban van: ketten vagyunk az USA-ban, ketten épp Indiába tartanak, ketten (a leglustábbak..hahaha) pedig Linz-ben maradtak.

Soha életemben nem ültem még repülőn, így különösen érdekes volt a kihívás. Bár én azonnal jeleztem a cégvezetésnek, hogy inkább mennék hajóval, de sajnos nemet mondtak.

Az első gépem a linzi reptérről indult. Merthogy bizony a mi Linzünknek saját reptere van! Egyébként az utána látott repterekhez képest leginkább azt tudom rá mondani, hogy aranyos. Egy terminal van és nem túl sok gate és csend. A security után ide jutunk:

Az első gép egy Lufthansa CityLine volt Frankfurtig, ami késésben indult.

Már 10 perce fel kellett volna szállni amikor megnyitották a gate-et. Ekkor gondoltam tuti lekésem a következő gépet, mindenesetre még a felszállás előtt lefotóztam a linzi repteret:

Az utazóközönség egyébként tiszta businessman társaság volt. Mindenki valami business újságot olvasott vagy legalább Frankfurter Allgemeine-t. Ez persze egyáltalán nem volt ellenemre, én mindenesetre SQL Server 2012 tutorial videókat néztem az iPad-emen. Egyébként Ausztria ilyen a levegőből:

Németország meg ilyen:

Frankfurtban kiszálláskor még azért a kísérőlányoknak elmondtam egy „Wiederschaun“-t, mert éreztem, hogy ezt a dialektust egy ideig ezután nem használhatom.

A reptéren még egy kis buszozás következett, aztán séta a rengeteg gate között. Volt valami security control is, ahol egy ázsiai néni kérdezte, hogy meddig maradok és mit csinálok. Általában nem érdekel, hogy mi mennyire menő, de mindenesetre szemébe nézni valakinek és azt mondtani, hogy “szoftverfejlesztő vagyok és Amerikában találkozom néhány ügyfelünkkel” igenis cool dolog! A néni is így gondolta szóval tovább engedett. Utána volt még valami rendőr is, aki már német volt (ezt onnan tudom, hogy azt mondtam neki, hogy Guten Tach amire még északnémetebbül csak annyit mondott, hogy Tacchhhh) és lescannelte az útlevelem. Túl sok időm nem volt nézelődni, ilyen a frankfurti reptér:

Ezután kezdődött az igazi repulés: Lufthansa LH402, azaz egy Boeing 747-400 Frankfurt-ból, New York-ig a Newark Liberty International Airport-ra. 6207 kilóméter 8,5 óra alatt, 6 óra visszafelé az időben.

A gép egyébként a CityLine-hoz képest hihetetlenül nagy. Volt kis kijelző minden üléshez, lehetett filmet nézni meg hasonlók, bár azon az egész kijelzőn volt szerintem annyi pixel, mint az iPad retina display-en 1 négyzetcentin. Ezt persze nem leszólásnak szánom, az egész service hihetetlen jó volt, de a kijelző attól még vacak!

Mellettem egy laza amerikai néni ült, aki imád repülni, szóval felemelkedéskor csak annyit mondott “Wooo, that’s what I like!!”

Előrendeltünk kaját az utazáshoz még a jegyfoglaláskor. Lufthansáék pedig annyira felvilágosultak, hogy nemhogy vega kaját lehet rendelni, de külön menut kapnak az ovok, meg a lactok is, sőt olyan opciók is voltak amihez még 10 év vegaság után is Wikipedia-t kellett nyitnom. Mindenesetre a kiosztáskor már csak “Western Vegetarion” voltam.

A víz ilyen a magasból:

Amerika pedig ilyen:

New Yorkban a kiszállás után következett a pass control, ahol az esta-ért cserébe belepecsételtek az útlevelemben. Itt semmit nem kérdeztek csak hagytak tovább menni. A nagy táskámat át kellett pakolnom, hogy felkerüljön a következő gépre, aztán átmentem a reptéri villamossal egy másik terminálhoz, ahonnan egy United Airlines géppel tovább utaztam Pittsburgh-ig. Volt egy pici időm várakozni és nézelődni. Itt már persze hatalmas amerikai feeling volt mindenütt. Ez egyébként tetszik, bár ez a “Hiii, how are you!!? Nice to meet you!!” engem egy picit idegesít.

Az UA gép egészen hasonló volt a Lufthansa CityLine-hoz csak sokkal sóherebbek voltak, mert semmit nem adtak csak vizet meg valami számomra ismeretlen folyadékot.

Felszállás előtt még azért csináltam egy képet:

A felszállas már sötétben volt és New York éjszaka hihetetlenül néz ki, de sajnos a felszállaskor nem csinálhattam képet. Mindenesetre azért van néhány fotó későbbről:

Egy pittsburghi ember ült mellettem aki mesélt sokat a városról. Mivel total felkészületlenül érkeztem minden újdonság volt számomra. Pl. elmesélte, hogy németek jöttek ide eredetileg és neki is németek voltak az ősei, elmondta a folyók nevét és adott pár tippet, hogy mit érdemes megnézni a városban.

Végül kb. 17 óra utazás után megérkeztem Pittsburgh-be, ahol aztán ismét felvettem a nagy táskámat (a Koffert) és a megbeszéltek szerint vár a főnököm, szóval elkocsikáztunk a szállásomra. Az S betűs cégnek vannak itt lakásai és az egyik pont üresen állt, amit megkaptam két hétre. Nem sorolom el mi minden van benne, lényeg, hogy két szint és sokkal több és nagyobb, mint amire szükségem van.

Ebben a szobában alszom:

A környék pedig ilyen:

Folytatás következik!

mfg

Gergö

Egyetem - Folytatás

Wed, 13 Feb 2013 22:18:00 GMT

Egy gyors összefoglalás következik a jelentkezés további fejleményeiről. A post tartalma röviden: felvettek, beiratkoztam, megint egyetemista lettem.

Az előző héten 3 mailt írtam az egyetemnek, hogy mondják meg mi van a jelentkezésemmel, mert elrepülök és akkor nem tudok személyesen megjelenni náluk. Péntekre jött is válasz.. kettő is, mert ugye többször elküldtem a kérdéseket, mivel nem válaszoltak. Azt írták, hogy minden okés, csak még alá kell írnia fontos embereknek a papírt és már küldik is csak várjak pár napot. A hétvégét és a hétfő-keddet Magyarországon töltöttem diplomaosztó ürügyén, de az egyetemmel kapcsolatban amúgy sem tudtam volna semmit intézni, mert ha pénteken azt írják, hogy "pár nap" akkor ez osztrákul annyit jelent, hogy "leginkább soha, de ha szerencséd van, akkor sem jövő hét közepe előtt".

Egyébként úton hazafelé átszálltam a Bécsben az új Hauptbahnhof-on ami szerintem egész jól fog kinézni, ha teljesen elkészül:

De most ne kalandozzunk el, vissza a jelentkezéshez! Tehát a probléma csak annyi volt, hogy a tárgyfelvétel február végéig tart, és amíg nem megyek be személyesen a felvételi igazolással (Zulassungsbescheid) addig nem kapok hozzáférést az itteni neptunhoz (amit egyébként KUSSS-nak hívnak). Szóval írtam nekik, hogy ne adjanak postára semmit, hanem bemegyek érte magam szerdán, és ha minden rendben van a papírokkal, akkor le is tudjuk zárni a jelentkezést és mindenki boldog lehet. Persze szerdáig nem írtak vissza, hogy ez így rendben van -e, és amikor kedden visszaértem Linzbe a postaládámban sajnos a nagy semmi várt.

Így aztán szerdán utolsó lehetőségként reggel beballagtam az Ablehnungsservice-ékhez és mondtam, hogy akkor most vagy soha, mert én holnap ilyenkor már repülök. A legnagyobb veszély az volt, hogy a papírokat már feladták postán és így az egyetem és a lakóhelyem közti 200 méteren elvész az egész ügy. Szerencsére az ösi-k is hihetetlen lusták így minden papírom ott hevert egy halom másik között. Viszont a kis mappám egy "Zulassung zum Studium" feliratú lappal bővült, amiben az áll, hogy a "Herr Univ.-Prof Dr. Dr. Vizerektor" úgy határozott, hogy "ordentlicher Student"-ként beiratkozhatok. Azaz elfogadták a magyar BSc-met és rendes hallgatóként tanulhatok. Viszont gyorsan tovább olvastam és "Herr Univ.-Prof Dr. Dr. Vizekrektor" azt is előirányozta, hogy el kell végeznem egy német kurzust. Hát ezt azonnal szóvá is tettem, hogy mégis miért, amikor extra leadtam 3 eredeti nyelvvizsga bizonyítványt ráadásul azt mondták, hogy ezek jók lesznek. Aztán mondták, hogy hááát igen.. B2 nyelvvizsga kell. Erre persze nekem sem kellett több, kikaptam a magyar nyelvvizsga bizonyítványt a pakkomból és felolvastattam a csajjal... "Mittelstufe B2 - Deutsch". Ezen persze azonnal szégyenérzetük lett és habár maguknak nem írtak elő szövegértési tréninget nekem kegyesen megengedték, hogy akkor mégse kelljen németkurzust csinálnom.

A nagy öröm közepette gyorsan be is iratkoztam, kaptam welcome táskát tollal meg mindféle infóval, és megkaptam a kártyámat is.

17,5 EUR-val rögtön meg is támogattam a helyi HÖK-öt, és a KUSSS-ban már fel is vettem néhány tárgyat.

Egyelőre ezek vannak:

Testen von Softwaresystemen
Knowledge-centered Systems
Software-Prozesse und -Werkzeuge
Agile Methoden der Softwareentwicklung
Mobile Computing

Aztán majd még válogatok a következő napokban. A munka miatt át kell gondolni rendesen, hogy minden passzoljon időben.

Most pedig megyek összepakolni és holnap go USA. Az útiterv: Blue Danube Airport, Linz -> Frankfurt International -> Newark International, New York -> Pittsburgh International. Minden érkezést helyi időben adtak meg, így szerencsére nem tudom, hogy ez összesen hány óráig fog tartani, de azt hiszem ez így a legjobb.

lg
Gergö

JKU vs. Jómagam: 1 - 0

Sat, 02 Feb 2013 18:39:23 GMT

Hogy nehogy bárki azt gondolja felhagytam a blogolással most jelentkezem egy új posttal. Arról számolok be, hogy hogyan áll az egyetemi jelentkezés. Összefoglalva egy szóban: rosszul. Akit a részletek érdekelnek, az olvasson tovább ;)

Ahhoz, hogy a polgár bejusson egy egyetemi képzésre először a Zulassungsservice-t kell meglátogatni, amit én újabban csak Ablehnungsservice-nek nevezek. Az első próbálkozásom január 21-én reggel történt. Az ajtón benyitva egy hatalmas iroda fogadott ahol asztaloknál mindenféle emberek ültek. Semmi sor nem volt, ezért úgy éreztem ez gyors lesz. Tévedtem. Odajött hozzám az egyik asztalnál ülő lány és kérdezte mit szeretnék, én pedig mondtam neki, hogy MSc-re jelentkeznék és hoztam a dolgaimat, a végén pedig hozzátettem, hogy egyébként magyar BSc-m van. Na ez volt a legnagyobb baj! Mondta, hogy ő ehhez nem ért (én meg kérdeztem magamban, hogy akkor aranyom mit keresel itt..) de hívja a kolléganőt, aki az ügy specialistája. Elment, visszajött és mondta, hogy a kolléganő épp telefonál szóval várjak. Úgyhogy vártam... legalább 20 percet. A dolog nem zavart volna, csakhogy hétfő lévén szerettem volna a munkahelyemen lenni. Közben persze érkeztek mások is, leginkább osztrákok, akinél az egyetemre bekerüléskor a következő monológ játszódik le:

Isten áldja (Grüß Gott :) ), az x szakra szeretnék bejelentkezni!
Isten áldja, 17 Eruo 50 cent (ez a féléves ÖH Beitrag)
Parancsoljon.. (és átadja a pénzt)
Köszönöm, kész vagyunk, itt a kártyája, Isten áldja!
Isten áldja!

Ennyi! És ez néhány kivételtől eltekintve minden BSc szaknál így megy. Elképesztő!

Hosszas várokozás után megjelent a specialista, akire vártam.

A következő dokumentumokat vittem magammal:

Diplomaigazolás hiteles fordítása
A szakleírás hiteles fordítása
Lista az elvégzett tárgyakról jegyekkel, heti óraszámmal, kreditértékkel
TestDAF bizonyítvány fénymásolata
Magyar nyelvvizsga bizonyítvány fénymásolata némethez
Magyar nyelvvizsga bizonyítvány fénymásolata angolhoz

A specialista a 6 doksiból 6-ot utasított el.

A hiteles fordítások úgy néznek ki, hogy az elején a német szöveg szerepel és a hátuljára van csatolva a magyar szöveg fénymásolata egy összefogó papírral, azon egy plecsnivel, a plecsnin pedig egy olyan fordítónak az aláírása szerepel, akinek külön engedélye van Ausztriában a magyar szövegek németre fordítására. Ráadásul a német szöveg úgy zárul, hogy ő (mármint a fordító) garantálja a két szöveg azonosságát. A kifogás viszont az volt, hogy nincs itt az eredeti magyar szöveg!

Az elvégzett tárgyakat bizonyító listával az volt a baj, hogy az nem bizonyítvány. Itt a TO javaslatára azt csináltam, hogy a neptunból kinyomtattam az összes tárgyamat angol névvel és a végén pedig lepecsételtettem Pesten. Más lehetőség nem volt, esetleg az indexet lehetett volna fordíttatni 60 Eur/oldalért, de lássuk be az sem bizonyítvány, és pont ugyanaz a pecsét szerepel rajta, mint amit a neptunos lapra kaptam. Merthogy itt az van, hogy minden egyes elvégzett tárgyról adnak bizonyítványt és valami hasonlót szeretnének másoktól is látni.

A nyelvvizsga bizonyítványokkal pedig az volt a baj, hogy fénymásolatok és nem az eredetiek.

A diploma igazolónak és a szakleírásnak az eredetije szerencsére Linzben volt csak nem vittem magammal az egyetemre, ezért gyorsan visszaszaladtam értük. Az elvégzett tárgyak listájával kapcsolatban elmondtam nekik, hogy egyszerűen nincs más. Így aztán végül a nyelvvizsgák kivételével mindent átvettek, bár megjegyezték, hogy az a lista a tárgyakról nem biztos, hogy jó lesz, megnézik jobban és írnak majd egy e-mail. Persze az eddigi két hétben semmit nem írtak.

Az nyelvvizsga bizonyítványok pár nap múlva megérkeztek postán, szóval utólag azokat is le tudtam adni. Bár itt újabb meglepetést ért, mert az eredeti bizonyítványokat egész egyszerűen elvették tőlem.

Amikor azokat leadtam semmit nem tudtak mondani és persze továbbra sem kaptam semmi féle visszajelzést. Az általános jelentkezési időszakból még két munkanap van hátra, utána utójelentkezés van. Írtam nekik egy e-mailt, hogy ha nem kapok választ a beadott dolgokkal kapcsolatban, akkor mi történik, de erre 3 munkanap alatt sem válaszoltak. A dolgot tovább fokozza, hogy ha ez jövő héten nem oldódik meg akkor tényleg problémák adódnak, mert a rákövetkező héten csak szerdán leszek Linzben, utána repülök Amerikába és csak a szemeszter elejére érkezem vissza. Mindezt persze az egyetem miatt időzítettük így, mert gondoltuk, ha január 21-én leadom a dolgaimat, akkor február 14-ig minden elrendeződik.

Végül pedig pár mondat, hogy mit gondolok a történésekkel kapcsolatban:
Amikor valaki egy olyan országba költözik, ahol nem tudják kimondani a nevét, akkor fel kell készülni, hogy olyan problémákkal találkozik, amikkel otthon nem találkozott volna. Ezt természetesen jómagam is megtettem és azt hiszem nem jelent problémát számomra az ilyen jellegű gondok kezelése. Az viszont felettébb aggaszt, hogy ezek az emberek ezt a szarakodást befizetett adóeurókból teszik, aminek a befizetéséből persze én is kiveszem a részem. Ráadásul a fejlesztői fizetésemmel nem a keveset adózók közé tartozom. Ennek fényében a megoldás szerintem igenis a fizetős felsőoktatás lenne. Mert ebben a rendszerben, ha valaki bemegy az egyetemre, akkor az ott dolgozók azt gondolják, hogy tökmindegy mit tesznek vele, úgyis jön helyette másik, mert mindenki be akar iratkozni. Ha fizetni kellene, akkor ez nem lenne így, az egyetemek versengenének a hallgatókért és potenciális ügyfélként bánnának velünk, nem pedig azzal törődnének, hogy a pecsét bal felső sarkában a betű elmosódott.

Persze ez engem nem tántorít el, tovább próbálkozom, mert a tanterv viszont jó és úgy látom, itt tényleg lehetne hasznos dolgokat tanulni. Amíg pedig ez nem jön össze egyáltalán nem unatkozom, mert bőségesen van mit tennem. A következő hét végére rendben kell lennie annak, amin épp dolgozom, a hétvégét és a rákövetkező hét elejét Magyarországon töltöm utána pedig Gergö in the air, és Gergö in America rovataink következnek!

mfg
Gergö

Második hét (Sok hóval!)

Sat, 19 Jan 2013 22:58:00 GMT

Ezekkel a heti beszámolókkal fel fogok hagyni, de mivel a héten semmi olyan nem történt, ami külön postot érdemelne, így egy újabb összefoglalóval jelentkezem.

A hétvégi havazás eredményeként hétfőre itt már egészen nagy hó lett. Ilyen volt munkába menni az ausztriai télben:

Este aztán elmentünk cégileg moziba, ahol a Life of Pi -t néztük 3D-ben. A film rajtam kívül kb. senkinek nem tetszett. Kiskoromban egyébként egy hatalmas kérdés volt számomra, hogy a filmeket az osztrákoknak külön szinkronizálják, vagy ugyanazt nézik, mint a németek (yapp, elég hülye kérdés, de lássuk be, hogy annyira nem túlzó!). Persze aztán magamtól is rájöttem, hogy ez baromság, de most élőben is megtapasztalhattam, hogy a mozi bizony Hochdeutsch mindenütt!

Kedden aztán eljött a nagy nap, ugyanis én voltam soron a főzésben. Úgy gondoltam elsőre egy adag Kaiserschmarrn-al (császármorzsa) próbálkozom, leginkább azért, mert nyáron a gyakornoklánnyal csináltunk egyszer már és akkor egészen jó lett. Úgyhogy gyorsan írtam is neki, hogy mi volt a recept és kb. mit kell csinálni a hozzávalókkal, hogy abból a végén Kaiserschmarrn legyen. A bizalma a főzőtehetségemben olyannyira csekély volt, hogy egy cirka 15000 szavas esszét írt nekem arról, hogy hogyan megy a procedúra. Mondjuk a helyében én is aggódnék, mert ha kihal a cég, akkor nyárra kereshet magának másik helyet, ilyet, mint a miénk meg persze nem talál könnyen, mert velem ez a vállalat bizony már nemzetközi! Azt persze elfelejtette leírni, hogy mennyi adag lesz abból a hozzávalóból, amiket odaírt... na mindegy.

Szerdán semmi említésre méltó nem történt, csak annyi, hogy az irodában felejtettem a kulcsom, szóval este még mehettem vissza érte...

Csütörtökre a havazás tovább durvult, reggel a Hauptplatz így nézett ki:

Péntek reggel a fordítóirodába mentem, mert elkészültek a dolgok az egyetemhez. Reggel útközben csináltam egy képet a környékről, ahol lakom:

A fordítónál aztán kiderült, hogy a hiteles fordítás szerint németül "Ingenieur der Informatik" vagyok (Ezt mindig akartam tudni, mert a "mérnökinformatikus" szerintem egy unikum, és nem lehet lefordítani, szóval mindig computer engineer-t mondok németül is). Kicsengettem a rengeteg pénzt, aztán robogtam tovább az irodába. Itt viszont annyira kevés volt a munkakedv, hogy engem is elkapott a nemdolgozhatnék. A csapatból ketten Európán kívül voltak éppen, egyen homeofficeoltak, a főnököm időnként megjelent, aztán eltűnt, így aztán igazából csak ketten voltunk egész nap. Kb. 5 értelmes sor C# kódot sikerült írni a nap folyamán, aztán a próbálkozás helyett inkább kitöltöttem meg kinyomtattam a maradék papírokat az egyetemhez, amiket hétfőn le is adok.

A hétvégi kilátás ilyen volt:

A következő postok valószínűleg az egyetemre jelentkezésről fognak szólni, aztán február közepe felé még az egyetem kezdete előtt úgy néz ki lesznek egyéb érdekes témák, de erről majd később.

lg
Gergö

Első hét

Sat, 12 Jan 2013 18:46:00 GMT

Ez a post egy rövid összefoglaló arról, hogy mi történt az első héten. Igazabából egy szóban össze lehet foglalni: dolgoztam. Kedden érkeztem, de a hétvégéig azt sem tudtam, hogy milyen a kilátás az ablakomból, mert amikor világos volt mindig az irodában voltam. Az időjárás végig pont olyan volt, mint Magyarországon, azaz esett az eső. Vicceltem is a többieknek, hogy milyen már, hogy idejövök és semmi hó nincs. Szombat reggel viszont, amikor felébredtem és elhúztam a függönyt ez fogadott:

Hurrá Ausztria! Mondjuk az öröm azonnal el is múlt, mert rádöbbentem, hogy én pont bevásárolni szeretnék menni. Sebaj! Autentikusnak kell lenni, ehhez pedig az első lépés, hogy megszokom a havat!

De ne ugorjunk ennyire előre, haladjunk kronologikusan!

Szóval kedden ideérkezés után az irodában gyorsan feltelepítettem magamnak egy laptopot, hogy másnap tudjak dolgozni és ettem az aznapi egészen jó kajából is. A főnököm mindig talál indokot az ivásra, de örült, hogy most nem kell nagyon keresnie, csak annyit mondott "Megjött a Gergö, erre iszunk!" és egy levegővételnyi idő alatt ott termett egy üveg nyitott bor és 6 pohár a konyhába. Aki ismer, tudja, hogy sosem iszom. Ezzel persze az itteniek is tisztában vannak, de mindig csak annyit mondanak, hogy "Nem baj, majd most alkoholista leszel!".

Szerdán pár papírt még el kellett intézni a szállás miatt, amit reggel gyorsan elrendeztem aztán mentem dolgozni.
A helyi szabályok szerint az ideérkezés utáni első 3 napban be kell jelentkezni a hatóságnál egy un. Meldezettel-el, amivel hivatalossá válik az újonnan jövők ittléte. Ha valaki elköltözik azt is be kell jelenteni. Hogy én menyire utálom a hivatalos ügyeket, azt misem bizonyítja jobban, minthogy a nyáron másfél hét után sikerült leadni a meldecetlit, a kijelentkezés pedig teljesen elmaradt. Mivel éreztem, hogy nem kellene ezzel szórakozni, most tisztelettudó külföldiként már a második nap, azaz szerdán elmentem az irodánk melletti meldecetlileadóba, ami igazából egy könyvtár. A stratégia az volt, hogy majd teszem a hülyét, mint aki semmit nem tud semmiről és a biztonság kedvéért valami török akcentust is felveszek. Ehhez képest semmi nem volt, csak kérdezte a néni, hogy akkor most az eddigi címet szeretném -e az újra változtatni. Úgy éreztem a török akcentusra sincs szükség, szóval mondtam, hogy "jawoi!" és ezzel a dolgot el is intéztük. Így ez igazából nekem most egy elköltözés volt Linz-Froschbergből Linz-Dornachba.

Csütörtökre a legfontosabb terv az volt, hogy hazafelé bemegyek egy fordítóirodába és elkezdem intézni a szakleírás és a diplomaigazolás fordítását, amit az egyetemre jelentkezéshez kell. Az iroda 6-ig volt nyitva és pont útba esett hazafelé, de én persze szokás szerint késésben indultam. Ez azért volt, mert még valamit be szerettem volna fejezni, és gondoltam magammal viszem a laptopot. Pechemre viszont pont nem fért bele a táskámba, mert az nem 17, hanem 15"-os gépekhez készült. A munkatársam kölcsönadta a saját táskáját, így aztán sikerült elindulnom. Laza 5:55 körül ott is voltam a fordítónál, szóval sűrű bocsánatkéréssel kezdtem, ők meg nem problémáztak rajta.
A fordítással kapcsolatban 2 lehetőség van: vagy mindenféle hatóságok által ellenőrzött fordítást csinálnak vagy nem. Az előbbihez jár certifikáció is, a második viszont csak egy sima szövegfordítás, amit viszont az egyetem tuti nem fogad el, meg egyébként ennyit én is meg tudnék csinálni. Így maradt az első verzió, ami viszont 240 EUR a 4 oldalért. Ha valaki fordítóirodát nyit, szóljon, mert betársulok!

Pénteken reggel egy ügyfelünket látogattuk meg, illetve teszteltük volna az új fejlesztéseket, ha az a rohadt Samsung gép működött volna. De nem működött, szóval majd tesztelünk hétfőn, immár nem Samsunggal.
Aznap senki nem főzött, hanem elmentünk Solar City-be a törökök-hoz kebabot/pizzát enni. A török eladó még emlékezett rám nyárról, szóval csak rám nézett és annyit mondott "kis vega pizza, ugye?".

Továbbá egy nagyon fontos bejelentés, hogy 7 euro 99 centért ficustulajdonos lettem!

Az üzletet péntek este sikerült lebonyolítani egy dornachi Sparban. Eredetileg orchideát szerettem volna, de az sehol nem volt. Még alátétet kell szerezni neki, mert nem szerencsés, ha öntözés után minden az asztalra folyik. Ezzel a "kert" témát egyelőre le is tudtam.

Aztán szombaton, ahogy a post elején írtam nagy hóesésre ébredtem, ami nem is igazán hagyott alább a nap folyamán. Elmentem bevásárolni, vettem egy nagyobb serpenyőt, hajszárítót, elosztót, cukrot, olajat meg néhány dolgot a főzésekhez. Már csak főzni kell megtanulni.

Illetve a teaivóknak mutatnám meg azt az érdekességet, hogy a "Granny's finest"-et itt " Omas Früchtegeheimnis"-nak hívják, de a csomagolás egészen azonos a magyarországiéval.

lg
Gergö

Auf die Plätze, fertig, los! azaz indulás

Tue, 08 Jan 2013 21:20:00 GMT

Ausztriáig eljutni nem túlságosan különleges manapság, szóval olyan nagy extra úti beszámolót nem tudok írni, de azért egy postot mindenképp megér, mert ez egy fontos momentum! Meg egyébként is mindent végigfotóztam egy iPad-del, szóval most lesznek képek is!

Elvetve az autózást inkább vonattal menten a Győr-Bécs-Linz, vagy, ahogy a helyi erők mondják Gjőőr-WÍÍÍn-LiNNCCC útvonalon. 8:32-kor indultam és 12:59-kor érkeztem. Gyorsabb lehetett volna az út, de olcsóbb biztos nem.

Ezzel a pakkal indultam neki az egy átszállásos menetnek:

Az első szakaszt, azaz a házunk-Gjőőr állomas távot persze autóval teljesítettük. Itt a táj ilyen volt:

A parkoló meg ilyen:

Aztán kezdődött a vonatozás. Bécsig egy ÖBB RailJet-tel mentem, mert a MAV bazi olcsón ad jegyet rá SparSchiene néven. Az eredeti terv az volt, hogy a költözés napján nem találkozom a munkatársaimmal, hanem a linzi állomásról elvillamosozok a szállásig és pakolászásra szánom a napot. Na ez a RailJet-re felszállás pillanatában vált teljesen irreálissá, mert rádöbbentem, hogy ekkora pakkal ugyan nem lehet átvillamosozni a fél várost. Szóval gyorsan írtam egy e-mail a főnökömnek, hogy fuvarozzon el kocsival, mert a zseniálisnak tűnő tervem csúfos kudarcba fulladt a 0. percben.

Persze Bécsben még átszálltam, ahol már esett a hó

Ez az átszállás (vagy inkább átülés) röpke másfél órát vett el, ami alatt a Westbahnhof egy padján ülve hol az iPad-et, hol pedig ezt a kijelzőt bámultam:

Az én vonatom a fenti sor balról a második kijelzőjén a második volt. Mondjuk nem unatkoztam ez idő alatt, mert imádom a bécsi dialektet, szóval elhallgattam a viccesen beszélő embereket.

Ezután jött a Wien-Linz szakasz, amit egy Westbahn vonattal tettem meg. Nyáron is ezzel utaztam többször, és akkor nagyon bejött. Ma Ausztriában az állami vasút (aka ÖBB) mellett már vannak versenytársak is. Egy ilyen a Westbahn, aminek a vonatai a Westbahnhof-tól mennek Salzburgig és vissza. Minden vonat totál ugyanúgy néz ki és ugyanabban az időpontban indulnak minden nap. Jegyet venni meg lehet akár az útközben is.

Kintről így néznek ki

A belseje pedig ilyen

És a legcoolabb az, hogy a WC falán mindenféle bölcsességek szerepelnek nagyon híres emberektől, így aztán pipi közben mindenki tud filozofálni az élet nagy kérdésein. Nekem pl. ezek jutottak:

Mivel Bécsben már nagy hó volt gondoltam Oberösterreichban még nagyobb lesz. Hát nagyot tévedtem! Már St. Pölten -ben sem volt semmi...Itt ilyesmiket lehetett látni a vonatból. Igazából semmi extra...

Aztán a vonat mindenféle késés nélkül megérkezett Linz Hbf-re, ami pont ugyanúgy néz ki, mint nyáron, csak most kevéssé zöld a fű

A főnököm pedig jött, ahogy leemaileztük. Gyorsan lepakoltuk a cuccaimat, aztán gondoltuk, ha már így alakult beugrunk az irodába.
Útközben elhaladtunk a Voest mellett, ami a helyi acélgyár és mindenféle nyelven köszöntik az idelátogatókat. Tessék megtalálni a magyart a képen!

Most az az új módi, hogy minden nap egy valaki főz az egész csapatnak. Mivel 6-ból 1 ember tud főzni, ez elég veszélyes, mert igen nagy a valószínűsége, hogy az adott napi kaja szörnyű lesz. Viszont a mostani nagyon finom volt... lassan jómagam is sorra kerülök, szóval, ha bemondja az RTLklub, hogy egy magyar kiirtott egy egész osztrák céget a főztjével, akkor az én voltam!

Egyébként gyorsan feltelepítettem magamnak egy laptopot és visszaszereztem a nyári monitoromat is, amit a többiek lenyúltak. Így aztán a következő nap mehet a munka ezerrel!

mfg
Gergö

Jelentkezés ösi egyetemre - Basics

Sun, 30 Dec 2012 18:33:00 GMT

Ma Ausztriában szinte bárki bármire beiratkozhat, ha teljesíti az általános kritériumokat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy érettségivel BSc-re, BSc-vel pedig a témába vágó MSc-re boldog-boldogtalan be tud iratkozni. Ponthatár nincs.

Központi felvételi procedúra (ez egy létező magyar szó, a Word nem húzza alá ;) ) sincs, mindent az egyetemmel kell közvetlen elintézni, emiatt gondolom, lehet eltérés a felvételi folyamatban attól függően, hogy éppen hol szeretnénk tanulni.

Néhány kivétel azért van, amikor ennyire nem laza a dolog. Ilyen pl. az orvos képzés, ahol külön felvételi teszt partykat szerveznek és mindenféle kvóták szerint küzdenek a jelentkezők a helyekért (tisztára, mint egy hackathon). Részleteket nem tudok, de aki magyarként ilyenre vállalkozik, az arra számítson, hogy a többi nem osztrák, de EU-s állampolgárokkal fog egy kategóriába esni, szóval ha van x kiadó hely ebben a kategóriában, akkor ott a lengyelekkel, csehekkel, szlovákokkal, románokkal, stbstb és legfőképp a németekkel kell megküzdeni. Az utóbbiakról csak annyit, hogy a nyugati tartományokban lévő egyetemeknél (pl. Innsbruck) előfordul, hogy többen jelentkeznek, mint az osztrákok, pedig már eleve az egész „nem osztrák, de EU” kategóriának kevesebb hely szokott jutni, mint az osztrákoknak. Szóval nem hinném, hogy könnyebb lenne bejutni ott, mint Magyarországon, ahol a magyar nyelvű képzésre jellemzően csak magyarok jelentkeznek.

Az, hogy ma Ausztriában kell-e tandíjat fizetni egy adott képzésen, az egyetemek saját hatáskörébe tartozik. Ezen sorok írásának pillanatában a legtöbb állami egyetemen osztrákoknak és EU állampolgároknak a rendes tanulmányi időben (Regelstudienzeit) + néhány türelmi félévben nem kell. Ha kicsúszunk a türelmi félévekből is, vagy nem vagyunk EU állampolgárok, akkor a legtöbb helyen fizetnünk kell, méghozzá a jelenlegi törvények szerint egységesen mindenhol 363,36 EUR-t szemeszterenként. Bár vannak olyan helyek, ahol még ekkor is lehet ingyen tovább tanulni. Ez szerintem egy átlagban 240.000 HUF/félév költségtérítéssel üzemelő magyarországi mérnökinfó BSc-hez képest elég baráti (Nyilván ezt a legtöbben nem magunk fizettük, hanem az állambácsi...).

Persze, hogy ez így marad, azt semmi nem garantálja. Az osztrák sajtóban állandóan téma a tandíjak bevezetése/kivezetése.

A tandíj fizetése/nemfizetése mellett mindenkinek kell un. ÖH Beitrag-ot fizetni, ami szemeszterenként 16-17 EUR körül van. Az ÖH a helyi HÖK, a Beitrag pedig magyarul hozzájárulás. Ebből ki lehet találni, hogy ez micsoda.

Szóval összességében elmondható, hogy egy osztrák egyetemre nem nagy dolog bekerülni, inkább azt elvégezni nehéz.

Ennek aztán megvannak az egyéb hátrányai is. Mivel az EU-ból érkezőknek nem kell tandíjat fizetni, ráadásul egy alapképzésre érettségivel bárki beiratkozhat így özönlenek az egyetemisták az országba. A legnagyobb számban persze a németek jönnek, közülük is azok, akiket nem vettek fel Németországban az ottani numerus clausus miatt olyan helyre, ahova szerették volna. Nekik a legkedveltebb célország Ausztria, mert azt hiszik, hogy ugyanazt a nyelvet beszélhetik, mint otthon. De persze hatalmasat tévednek! Ők ma már annyian vannak, hogy külön főnevet találtak ki rájuk, őket úgy hívják, hogy NC-Flüchtlinge.

Ennek meg rögtön az a következménye, hogy a termek és az oktatószemélyzet egyszerűen túlterhelt. Persze az osztrákok rafináltabbak annál, minthogy egy ilyen probléma megoldatlan maradjon, így mindenféle furmányos ötleteket eszelnek ki a helyzet kézben tartására. Ilyen, hogy pl. egy átlagos gólya már az első néhány hétben olyan ZH-kat ír, amiken aztán azonnal meg is ~~bukik~~bukhat és már többször nem kell bejárnia az adott tárgyra. Az ilyesmi legalább annyira gyakori, mint az NC-Flüchtlinge, szóval ennek is lett egy főnév: Knock-Out Prüfung. (remélem a kedves olvasó érzi az osztrák humort!)

Ezek a legnépszerűbb BSc szakokon állítólag tényleg meg tudják keseríteni a hallgatók életét, viszont a tömeget is megfogják, így aki ezen túl jut, annak már nagyobb valószínűséggel jut ülőhely az előadóban.

A magam részéről én ilyen kínokra nem számítok, mert az MSc-s tárgyaknak már előfeltétele az elvégzett alapképzés, tehát itt annyira sokan már valószínű nem leszünk. (Csak meg ne lepődjek...)

Az eddig leírtak jórészt az egyetemekre (aka Uni) vonatkoznak. Ausztriában és egyébkent az egész német nyelvterületen léteznek azonban másik típusú intézmények is, amit Fachhochschule-nak (FH) hívnak. Ezt a magyarországi némettanárok csak főiskolának szokták fordítani, ami a bolognai rendszerben már eleve értelmezhetetlen és tapasztalataim szerint egész máshogyan érdemes ezeket vizsgálni. Angolul university of applied sciences néven futnak, ami szerintem sokkal inkább fedi a valóságot, azaz gyakorlatorientált képzésről van szó. Ezekbe általában külön felvételizni kell és csak korlátozott számú hallgatót vesznek fel (itt garantáltan nincs tömeg és knock-out Prüfung). Az oktatás rendszere annyiban tér el az Uni-tól, hogy itt sokkal kötöttebb tanmenet van, nem lehet csak úgy válogatni a tárgyak között. Emiatt pedig a magyar középiskolához hasonló osztályok, vagy legalábbis valami olyasmi alakul ki. Viszont ugyanúgy BSc és MSc diplomákat adnak, és pl. egy FH-s BSc-vel simán lehet menni Uni-s MSc képzésre. Van elég sok szak FH-kon ahová nem kell érettségi, emiatt időnként picit lenézik az egyetemhez képest, bizonyos esetekben viszont éppen jobbnak gondolják. Utóbbi történik manapság egyre gyakrabban, ha pl. nemcsak beszélni kell egész nap, hanem érdemi munkát végezni.

A saját szakmámban pl. a felső ausztriai FH Oberösterreich (hát igen.. nem erőltették meg magukat névválasztáskor) IT képzései pl. elképesztően elismertek. Egy külön campusa van a karnak Hagenberg-ben, ahol rengeteg startup indul az ottani végzettek ötleteiből és munkáiból. A nyáron pedig volt szerencsém Bécsben az osztrák Microsoft-nál látogatást tenni, ahol egy szakmai chit-chat közben mesélték, hogy az adott témában éppen mit alkottak az ottani hallgatók. Ráadásul a Zeit legutóbbi ranking-jéban gyakorlatilag letarolták az egész német nyelvterületen elérhető hasonló intézményt.

Szóval, aki középiskola után keres magának BSc programot IT témában annak nagyon ajánlom Hagenberget. Viszont én, ahogy azt németül mondani szokták egy Unitype (azaz aki az egyetemhez szokott és maga válogatja a tárgyait) vagyok illetve egyéb okokból (lásd első post) úgy gondoltam inkább maradok az Uni-nál, így sajnos megválunk az FH témától.

Egy kicsit most akkor a nyelvi előfeltételekről: Általános törvényi előírások nincsenek, itt is az egyetemek döntenek, ami viszont biztos, hogy akinek osztrák érettségije van, annak tiszta az út a beiratkozáshoz. Emellett ha jól tudom, az egyik bécsi nagy egyetem elfogadja a magyar német érettségit (a közepet is) annak bizonyítására, hogy az illető tud németül. A JKU weboldala pl. azt írja, hogy aki nem tudja bizonyítani a nyelvtudását és nem német az anyanyelve, annak külön nyelvi kurzuson kell részt vennie. Jómagam egy magyar államilag elismert (az a zöld hányás színű borítójú) B2-vel (ami pechemre nem ÖSD) és egy TestDaF-fal indulok neki ennek az akciónak. Ebből is látszik mennyire érdemes nyelvvizsgákat tenni: az egyik Magyarországon érvényes, a másik Németországban, de Ausztriában egyik sem. Mivel konkrét vizsgatípust nem sorol fel a JKU sehol ezért remélem, valamelyiket csak elfogadják. Ha nem, akkor engem valószínűleg egy osztrák fog németül tanítani! (Ha ez tényleg bekövetkezik, akkor erről tuti lesz post! Már látom magam, ahogy bemasírozok a terembe és kiáltom, hogy "Moin moin Lehrerchen").

Az alapképzésre jelentkezéshez nincs túl sok ismeretem, de amennyire tudom, elég simán megy. Le kell fordíttatni a magyar érettségit, azt beadni az egyetemre, és már lehet is beiratkozni.

Master esetében picit komplikáltabb az ügy, mert ott már a BSc diplomát kell elismertetni. Ehhez nyilván kell a diploma fordítása, kell egy curriculum (na ez egy érdekes pont), illetve az elvégzett tárgyak listája mindenféle információkkal. Mivel jómagam pont ezt járom végig és itt akadnak apró, de annál fontosabb részletek ezért erről majd külön post lesz.

Miután elfogadták az érettséginket/BSc diplománkat gyakorlatilag ott tartunk a folyamatban, mint bármelyik osztrák: már csak be kell iratkozni. Ilyenkor visszük a szükséges papírokat (ami magyarok esetében az érettségi/diploma elismeréséről szóló dokumentummal több, mint az osztrák bennszülöttek esetében) a megadott időpontban, sorban állunk és szépen beiratkozunk. Itt igazából ez számít az egyetemistává válás időpontjának nem pedig a felvételi ponthatárok kihirdetése (ami ugye Ausztriában nincs). Persze Magyarországon is be kell még iratkozni, de Ausztriában nem azt mondják, hogy "felvettek", hanem azt, hogy "beiratkoztam" ("ich bin inskribiert" Achtung! ezt tényleg így mondják és nem sich einschreiben meg hasonlók, mert akkor lepiefkéznek!). Valószínűleg itt is vannak fontos részletek, viszont ezt még nem éltem át, de amint megtörténik erről is lesz egy részletes ismertető.

Remélem a post általános képet adott a lehetőségekről és az aktuális helyzetről, persze mindenről csak felületesen írtam, hiszen még sok mindent magam sem tapasztaltam meg, de ígérem az összes lépéshez jönnek majd a részletes beszámolók!

mfg
Gergö

Bevezető / Recap

Wed, 26 Dec 2012 13:15:00 GMT

Szóval az történt, hogy a BSc után kitaláltam, hogy picit elköltözöm Magyarországról kipróbálni máshol milyen tanulni és dolgozni.

Az előtörténet csak annyi, hogy nyáron elmentem 3 hónapra szakmai gyakorlatozni Linz-be egy helyi kis startaphoz (velem együtt 6 fix ember, külsős cégekkel, consultantokkal kb 10-15, és jó pár projekt Indiától az USA-ig mindenfelé) ahol aztán annyira jó volt mindenkinek, hogy kitaláltuk, mennyire jó lenne már, ha inkább visszamennék... de először itt most a tanulás vonalat tisztáznám.

Magyarországon mérnökinformatikus BSc-t csináltam, ami biztos nagyon jó, de én több év alatt sem jöttem rá, hogy ez a szó pontosan mit jelent, azt meg végképp nem értettem, hogy az a sok (egyébként nagyon okos) matematikus és villamosmérnök mit akar nekem tanítani. Lényeg, hogy engem egészen pici koromtól kezdve az IT érdekel és ezen belül pedig már jó ideje a szoftverfejlesztés. Tudós nem szeretnék lenni (ha akarnék sem tudnék...), de az mondjuk érdekel, hogy egy bazinagy szoftvert hogyan kell összerakni. Így aztán a BSc azzal telt, hogy hétköznap tanultam a matekot meg az elektros tárgyakat, hétvégen és a szünetekben pedig azt, hogy hogyan lehet webserviceket írni, mi az az MVVM design pattern, mit jelent az ORM, hogyan kell UML olvasni stbstb. meg, hogy egyébként mi is a trend manapság a szoftverfejlesztésben. Persze azért nem annyira tragikus ez a szak, rengeteg hasznos tárgy volt és a szakdoga környékén pedig értelmes határokon belül gyakorlatilag hagynak minket bármivel foglalkozni. A magyar felsőoktatásban szerintem ez a magam fajtának a legérdekesebb és úgy generall pedig a legpiacképesebb szakok közé tartozik, de összességében sokat kellene még alakítani rajta.

Így aztán arra jutottam, hogy ha valaha is MSc-zek akkor olyan nevű szakra érdemes menni, aminek értem a pontos jelentését. Sikerült rájönni, hogy ami nekem kell az a Software Engineering. A software engineer azt csinálja nagyban, amit én eddig hétvégenként illetve a cégnél fizetésért cserébe csinálok, ráadásul ez nemcsak engem, hanem Fortune 500 cégeket is érdekel, akik pedig ahogy azt mi magyarok mondjuk "nem szarral gurigáznak".

Mivel már a nyári linzi kalandozás elején úgy tűnt, hogy vissza fogok térni próbáltam a környékben ehhez megfelelő MSc programot találni. Első körben az FH Hagenberg Software Engineer MSc-je tűnt nyerőnek, itt viszont több hátrány is lett volna. Pl., hogy -csak szeptemberben lehet kezdeni, nekem pedig szeptemberben Magyarországon kellett lennem, -messze van a munkahelyemtől, -ráadásul én már hozzászoktam az egyetemhez, így nem biztos, hogy az FH annyira jó lett volna (Hogy mi az az FH majd a blog további részeiben kiderül.) Aztán a főnököm jött elő azzal, hogy van egy FH Hagenberg JKU közös program International embereknek, amit a cég megszponzorálna nekem. Itt a fő gond az volt, hogy nem igazán láttam, hogy pontosan miről is szólt volna a képzés, leginkább közhelyeket durrogtattak minden ismertetőben ráadásul elvileg olyanokat kerestek, akik már elkezdtek egy MSc-t. Szóval elég zavaros volt, így aztán úgy döntöttünk, hogy azt a 9500 EUR-t, amibe ez kerül, tudjuk cégileg másra is költeni.

A harmadik és végül a nyerő képzés a Johannes Kepler Universität (JKU) Software Engineering MSc programja lett.

Mivel Orchard-os barátaim mindig mindták, hogy foglalkozzak Orchard-dal ezért pont aktuálisnak éreztem, hogy akkor most nekilátok ennek az oldalnak... Orchard-dal!

A blog alapvetően arról fog szólni, hogy hogyan megy ez a jelentkezés, illetve ha ez sikerül, akkor arról, hogy milyen magyarként Ausztriában tanulni, meg persze a szakmabelieknek szeretném mindenképpen bemutatni, hogy milyen is az osztrák SE képzés. Fontos, hogy nem erasmusról, meg pár hónapos bulikirándulásról van szó, hanem egy teljes program elvégzéséről. Mivel manapság nagyon sokan nem szeretnének otthon tanulni, így gondoltam talán segítséget nyújt ez pár embernek. Persze a legtöbb magyar Bécsnél tovább nem megy, de azért hátha... Emellet viszont megjegyezném, hogy az én távozásomnak nincs semmi féle politikai oka, ez már nagyon régen tervben volt, igazából készültem is rá, most pedig meg is jött a lehetőség.

Az egyetem mellett persze valószínű lesznek személyes postok is, bemutatom Linz-et, a saját küzdelmeimet a kajaszerzéssel és mosással, illetve biztosan írok majd arról a nyelvről is, amit a helyiek németnek hívnak. Próbálok értelmes tageket kitalálni, hogy akit ez nem érdekel, az ezeket a postokat gyorsan kiszűrhesse.

Ami biztos az az, hogy január 8-án költözöm Linz-be, és márciusig dolgozom, mint egy rendes ember, közben pedig intézem az egyetemi dolgokat. Ebben sok új nem lesz, a céget és a szoftver azon részeit, amin dolgozni kell, már ismerem (én írtam..haha). Ha minden jól megy, akkor márciustól viszont már, mint egy nem rendes ember csak részmunkaidőben dolgozom és főállású ausztriai egyetemista leszek.

És hogy ezt a blogolást én mennyire nagyon gondolom komolyan azt misem bizonyítja jobban, minthogy ékezetekkel írok! (mert egyebkent soha)

Stay Tuned!

lg
Gergö