Szóval az van, hogy megint elköltöztem! Persze Linz olyan cool, hogy Linz-ből maximum csak Linz-be lehet költözni ezért én is ezt csinálom. A városban adódott egy jó lehetőség, így aztán most először a belvárosban fogok lakni.

A lakás teljesen üres, szóval be kell rendezni. Valamennyi internetezés után kiderült, hogy Réka és én leginkább az IKEA célcsoportjába tartozunk. Mondjuk mentünk egy kört a KIKA-ban is, ahol gyakorlatilag az volt a benyomásunk, hogy baziranda dolgokat árulnak bazidrágán. Persze lehet, hogy találtunk volna ott is jó bútorokat, de nem tett túl jó benyomást a linzi Kika, szóval hamar elvetettük.

Így aztán egy szombaton elmentünk Haidba a legközelebbi IKEA-ba azzal a szerény céllal, hogy “megveszünk mindent, ami kell!!!”. Reggel 9-re a nyitáskor ott is voltunk, és annyira “remek” volt, hogy még zárás után is ott voltunk: Az történt, hogy gyakorlatilag mindent kiválasztottunk ami kell: konyhát, ágyat, bútorokat, cipőtartót…tényleg mindent. Ezzel csak az volt a baj, hogy ez összesen több, mint 100 csomag lett volna és az összes dolog súlya 800kg felett volt. Az egyértelmű volt, hogy szállíttatni kell, viszont azt, hogy ezeket a cuccokat az IKEA raktárban nem mi fogjuk összevadászni, hanem befizetünk egy Einkaufsservice-re (=IKEA emberek szedik össze a kiválasztott termékeket) az csak on the fly derült ki.

Persze ahhoz, hogy tudják, hogy mit kell kiválogatniuk kell nekik egy lista. Ezt a listát az IKEA a saját rendszerében tárolja. Mivel mi rengeteg dolgot vettünk és ezek olyan dolgok, amiket a következő években valószínű minden nap fogunk látni a lakásunkban, próbáltuk jól átgondolni, hogy mit is választunk. Ennek persze az lett a következménye, hogy kb. 4-5 alkalommal mentünk oda egy info pulthoz, hogy valamit húzzanak ki és valamit vegyenek fel a listára. A csavar csak az volt, hogy bizonyos dolgokat, amik jellemzően apróságok voltak (pl. párna a székre, meg ilyesmi) az Einkaufservice nem csinál meg, hanem azokat nekünk kell átvinni a kasszán. Emiatt két listánk volt, egy az Einkaufservice-es dolgokról, a másik pedig azokról, amiket mi magunk szedünk össze és a kasszánál scannelik le őket. Nahát mi zárás előtt 10 perccel mentünk oda egy info pulthoz, hogy akkor most még egy utolsó módosítást tennénk, aztán fizetünk.

Itt viszont a jóember rárakott mindent az Einkaufservice-es listára. Ez persze nekünk fel sem tűnt (ahogy mondtam jóval több, mint 100 dolgot vettünk) egészen addig, amíg a végösszeget meg nem láttam… persze csak néhány száz euro volt a különbség, szóval szerencse, hogy kiszúrtam, mert az történt, hogy mindent ráraktak az Einkaufservice-es listára, plusz, amit magunk válogattunk ki le is scannelték, tehát ezeket duplán fizettük volna. Persze ezt a kasszánál már nem tudták megváltoztatni, tehát mehettünk vissza az infopultra. Ott azonnal állították, hogy azok, amiket mi a kasszán át akarunk vinni, nincsenek a listán… ugye ehhez azt a kb. 120 sort kellett átböngészni és bizonyítani nekik, hogy ők ezt bizony nagyon elkeffentették.

A nyitvatartási idő kb. ekkor ért véget, de a mi kalandunk még folytatódott: Miután sikerült kijavítani a hibákat az történt, hogy nem tudtam fizetni a bankkártyámmal. Gondoltam „Sebaj, biztos a limit…. Felhívom a bankot és pikkpakk megemelik…” San Francisco-ban sem tudtam fizetni először, mert a külföldi tranzakciók le voltak tiltva és egy gyors telefonálás meg is oldotta a problémát. Hát ez itt nem így volt: mondták, hogy limitet emelni csak bankfiókban lehet (most mondjátok meg!!). Ekkor gondoltam, hogy „Rendben, akkor én most a kardomba dőlök”, persze ez sem jött össze, mert nincs kardom…

Végül aztán a kisebb dolgokat, amik már nálunk voltak kifizettük és azokat el is vittük az új lakásba. A lista az összes bútorainkkal szerencsére a rendszerben maradt, szóval azonnal el is határoztuk, hogy akkor én hétfőn elmegyek a bankba, elintézem ezt a kártyalimitet aztán munka után visszamegyünk fizetni (ez az egész eset ugye szombaton történt).

Vasárnap persze átgondoltuk az egészet és rájöttünk, hogy mi további változtatásokat szeretnénk: a konyhát egészen átvariáltuk és az egyik szobában a bútorokat barnáról fehérre cseréltük. Szóval végül annyira nem is jártunk rosszul ezzel a szombati szerencsétlenkedéssel (<-ez itt írói karrierem csúcsa, alliteráció!!!), inkább volt időnk az egészet jobban átgondolni.

Hétfőn aztán visszamentünk…persze még az áruházban megnéztünk pár dolgot „élőben” is (az internetes képek időnként eléggé csalnak) szóval a változtatott listánkon is változtattunk még egyet. Ezután elmentünk a konyha részlegbe, hogy aktualizálják a változtatásainkat. Szerettük volna, hogy mihamarabb kiszállítsák a bútorainkat, szóval itt le is fixáltuk az szállítás időpontját. Innentől gondoltuk van időnk, szóval nekiálltunk még pár apróságokat venni (rengeteg minden kell ám egy lakásba!) meg elmentünk az IKEA étterembe enni, mert farkaséhesek voltunk (meg mert szokott lenni cheesecake, bar az most pont nem volt). Aztán zárás előtt kb. 10 perccel beálltunk a kasszához és ezúttal sikerült is fizetni.

Ezután jött a következő meglepetés: mondták, hogy a szerda délutánra letárgyalt szállítás nem fog menni, mert nekik azokat a cuccokat kedd reggel 6 előtt már el kell készíteni, de az üzlet épp zár és a munkaidő épp lejár… Tehát ahhoz, hogy valamit szerdán kiszállítsanak hétfőn nem zárásig, hanem zárás előtt 4-5 órával ki kell fizetni. Ezzel mondjuk nem lenne baj, ha ezt nem utólag mondanák…

Szóval az IKEA bevásárlásról az volt a benyomásom, hogy nagyon jó dolgokat lehet venni nagyon jó áron, de ha valaki egy egész lakást rendez be, akkor nagyon át kell gondolni mindent és nem árt, ha valakinek már ebben van tapasztalata. Az eladók kedvesen mosolyognak, de a legtöbb teljesen haszontalan volt.. a konyha részlegen nem értenek a konyhához… semmi tippet nem adnak. Ilyenkor egész egyszerűen ott kell hagyni az eladót, mert csak időpocsékolás az egész (és, ha egy komplett lakást rendez be valaki, akkor bizony nem szabad időt pazarolni..) és keresni kell egy másikat.

Hosszú távon viszont azt hiszem, hogy jól jártunk ezzel a pár nap csúszással (főleg azzal, hogy szombaton nem tudtuk megrendelni a dolgokat), mert így tényleg át tudtuk gondolni, hogy mit is szeretnénk.

Végül pedig egy kép az új kilátásról a konyhából:

Aus Blog-Lak_05. Sep 2015

Lg,

Gergö