Ezekkel a heti beszámolókkal fel fogok hagyni, de mivel a héten semmi olyan nem történt, ami külön postot érdemelne, így egy újabb összefoglalóval jelentkezem.

A hétvégi havazás eredményeként hétfőre itt már egészen nagy hó lett. Ilyen volt munkába menni az ausztriai télben:

Este aztán elmentünk cégileg moziba, ahol a Life of Pi -t néztük 3D-ben. A film rajtam kívül kb. senkinek nem tetszett. Kiskoromban egyébként egy hatalmas kérdés volt számomra, hogy a filmeket az osztrákoknak külön szinkronizálják, vagy ugyanazt nézik, mint a németek (yapp, elég hülye kérdés, de lássuk be, hogy annyira nem túlzó!). Persze aztán magamtól is rájöttem, hogy ez baromság, de most élőben is megtapasztalhattam, hogy a mozi bizony Hochdeutsch mindenütt!

Kedden aztán eljött a nagy nap, ugyanis én voltam soron a főzésben. Úgy gondoltam elsőre egy adag Kaiserschmarrn-al (császármorzsa) próbálkozom, leginkább azért, mert nyáron a gyakornoklánnyal csináltunk egyszer már és akkor egészen jó lett. Úgyhogy gyorsan írtam is neki, hogy mi volt a recept és kb. mit kell csinálni a hozzávalókkal, hogy abból a végén Kaiserschmarrn legyen. A bizalma a főzőtehetségemben olyannyira csekély volt, hogy egy cirka 15000 szavas esszét írt nekem arról, hogy hogyan megy a procedúra. Mondjuk a helyében én is aggódnék, mert ha kihal a cég, akkor nyárra kereshet magának másik helyet, ilyet, mint a miénk meg persze nem talál könnyen, mert velem ez a vállalat bizony már nemzetközi! Azt persze elfelejtette leírni, hogy mennyi adag lesz abból a hozzávalóból, amiket odaírt... na mindegy.

Szerdán semmi említésre méltó nem történt, csak annyi, hogy az irodában felejtettem a kulcsom, szóval este még mehettem vissza érte...

Csütörtökre a havazás tovább durvult, reggel a Hauptplatz így nézett ki:

Péntek reggel a fordítóirodába mentem, mert elkészültek a dolgok az egyetemhez. Reggel útközben csináltam egy képet a környékről, ahol lakom:

A fordítónál aztán kiderült, hogy a hiteles fordítás szerint németül "Ingenieur der Informatik" vagyok (Ezt mindig akartam tudni, mert a "mérnökinformatikus" szerintem egy unikum, és nem lehet lefordítani, szóval mindig computer engineer-t mondok németül is). Kicsengettem a rengeteg pénzt, aztán robogtam tovább az irodába. Itt viszont annyira kevés volt a munkakedv, hogy engem is elkapott a nemdolgozhatnék. A csapatból ketten Európán kívül voltak éppen, egyen homeofficeoltak, a főnököm időnként megjelent, aztán eltűnt, így aztán igazából csak ketten voltunk egész nap. Kb. 5 értelmes sor C# kódot sikerült írni a nap folyamán, aztán a próbálkozás helyett inkább kitöltöttem meg kinyomtattam a maradék papírokat az egyetemhez, amiket hétfőn le is adok.

A hétvégi kilátás ilyen volt:

A következő postok valószínűleg az egyetemre jelentkezésről fognak szólni, aztán február közepe felé még az egyetem kezdete előtt úgy néz ki lesznek egyéb érdekes témák, de erről majd később.

lg
Gergö

Tags: Személyes, Linz