Vasárnap volt itt nálunk a Linz Marathon (persze hülyén jönne ki, ha mondjuk Innsbruck Marathon-nak hívnák...), amin természetesen cégileg részt is vettünk. Egy Staffel Marathont futottunk le, azaz 4-en teljesítettük a 42,19 km-t. Nekem a startfutó szerepe jutott 9,7 km-el.

Abban egyeztünk meg, hogy 9-kor találkozunk a rajthoz közel, hogy le tudjuk adni a cuccainkat meg felvegyük az időmérőchipet és megbeszéljük az átadásokat. Gondoltam időben elindulok (mert a magyarok sosem késnek ;) ), így 8-kor már a villamosmegállóban álltam. Az, hogy a villamos nem járt a marathon miatt az nem lepett meg, de az igen, hogy nem volt pótló busz sem.. viszont a futók egész nap ingyen utazhattak a helyi BKV járatain (érti ezt valaki?!). Persze nem voltam egyedül, mert mindenki gondolta, hogy a villamos elmegy az Ars Electronicaig, mert addig nem keresztezi a futópályát, onnan meg szépen mindenki elsétál a rajtig. Szerencsére voltak olyanok, akiknek a kocsija a közelben volt, így voltak olyan kedvesek, hogy elvittek magukkal.

Innentől már minden sínen volt, ha valamit nem tudtunk, a rendőröket, vagy a szervezőket kérdeztük, akik mindig tudtak segíteni. A rajt az Autobahnbrücke-ről indult, ami tömve volt emberekkel. Oldalt a nézőket látjuk, bent pedig a futók sorakoztak (én is..)

Mivel kb. 16 ezer induló volt, így gondoltam startfutóként jól megszívtam, mert inkább pankráció lesz az, mint start. Hát ebben tévedtem, mert elképesztően jó volt ennyi emberrel együtt indulni. Ezt a képet közvetlen a rajt előtt csináltam, amikor már a pályán voltam.

Amint látható ilyenkor minden cég csini pólót (ezt helyi nyelven Leiberl -nek hívják) csináltat magának. Egyébként ott sárgában azt hiszem egy Catalystest látunk, ami egy menő helyi szoftverfejlesztő cég. Persze nem olyan menők, mint mi, nekünk a ruhánk is sokkal jobb volt!

A futásommal sajnos túlságosan nem voltam elégedett, mert túl gyorsan indultam és valahol az 5. és 6. kilométer között igen elfogyott az erő és totál belassultam, amiből meg az lett, hogy mikor beértem még egy csomó maradt bennem. Viszont nagyon jó volt a városban futni, még a Nibelungenbrücke (a képen látható...) pont az én szakaszomba esett.

Mivel az első szakasz volt az enyém maradt sok időm a befutóig, szóval felvettem a táskám. Ezt egyébként elég jól megszervezték, a táskákat a rajtszám bemondására adták vissza, és itt tárolták őket

A táskában aztán minden rosseb sok érdekes dolog volt:

A rajtszámról egyébként csak annyit, hogy a laza 100-at sikerült megkapnunk, ez volt az én startszámom (az A jelenti, hogy én voltam a startfutó)

Futás közben osztottak vizet, meg banánt, ami ha valaki nem elöl fut (márpedig a többség nem fut elöl) igen veszélyes tud lenni, mert ezen kell átmasírozni

A legviccesebb futók a bohócok voltak, akik igen jól bírták, mert ezen a képen már a 2. szakaszban voltak, amikor én már végeztem a saját részemmel, azaz legalább félmaratont futottak

Hogy milyen az érzés egy felső ausztriai futáson részt venni, azt ez a videó szemlélteti :)

A cél egyébként a Hauptplatzon volt, ami így nézett ki:

Hatalmas hangulat volt, ráadásul staffel startfutó lévén sikerült látnom a maraton és a félmaraton befutóját is. A maratont egy kenyai nyerte (Robert Kipkorir Kipchumba), amikor befutott még nem a tribünön voltam, hanem oldalt néztem, és csak annyit láttam, hogy kiáll a felvezető autó az időjelzővel, mögötte szintén kiáll egy rendőrautó, 3 rendőrmotor, és legalább 4 bicós kísérő, aztán jön egy ember, aki annyival fut 41 km után, mint én még soha életemben. Nem sokkal utána ért be Günther Weidlinger, aki itt a helyi favorit, és extrém ováció fogadta. A félmaratont mindenki örömére egy osztrák nyerte (Christian Pflügl)

Végül az összidőnk 3 óra 54 perc lett, amivel elégedettek voltunk, mert a cél az volt, hogy 4 óra alatt fussuk le az egészet, bár a Staffel győztes idő 2 óra 18 perc.... Az összesítésben 353.-ak lettünk, ráadásul még érmet is kaptunk, osztrák színű kötővel!

Remélem jövőre is futunk!

lg

Gergö

Tags: Linz, Személyes