Első hét
Ez a post egy rövid összefoglaló arról, hogy mi történt az első héten. Igazabából egy szóban össze lehet foglalni: dolgoztam. Kedden érkeztem, de a hétvégéig azt sem tudtam, hogy milyen a kilátás az ablakomból, mert amikor világos volt mindig az irodában voltam. Az időjárás végig pont olyan volt, mint Magyarországon, azaz esett az eső. Vicceltem is a többieknek, hogy milyen már, hogy idejövök és semmi hó nincs. Szombat reggel viszont, amikor felébredtem és elhúztam a függönyt ez fogadott:
Hurrá Ausztria! Mondjuk az öröm azonnal el is múlt, mert rádöbbentem, hogy én pont bevásárolni szeretnék menni. Sebaj! Autentikusnak kell lenni, ehhez pedig az első lépés, hogy megszokom a havat!
De ne ugorjunk ennyire előre, haladjunk kronologikusan!
Szóval kedden ideérkezés után az irodában gyorsan feltelepítettem magamnak egy laptopot, hogy másnap tudjak dolgozni és ettem az aznapi egészen jó kajából is. A főnököm mindig talál indokot az ivásra, de örült, hogy most nem kell nagyon keresnie, csak annyit mondott "Megjött a Gergö, erre iszunk!" és egy levegővételnyi idő alatt ott termett egy üveg nyitott bor és 6 pohár a konyhába. Aki ismer, tudja, hogy sosem iszom. Ezzel persze az itteniek is tisztában vannak, de mindig csak annyit mondanak, hogy "Nem baj, majd most alkoholista leszel!".
Szerdán pár papírt még el kellett intézni a szállás miatt, amit reggel gyorsan elrendeztem aztán mentem dolgozni.
A helyi szabályok szerint az ideérkezés utáni első 3 napban be kell jelentkezni a hatóságnál egy un. Meldezettel-el, amivel hivatalossá válik az újonnan jövők ittléte. Ha valaki elköltözik azt is be kell jelenteni. Hogy én menyire utálom a hivatalos ügyeket, azt misem bizonyítja jobban, minthogy a nyáron másfél hét után sikerült leadni a meldecetlit, a kijelentkezés pedig teljesen elmaradt. Mivel éreztem, hogy nem kellene ezzel szórakozni, most tisztelettudó külföldiként már a második nap, azaz szerdán elmentem az irodánk melletti meldecetlileadóba, ami igazából egy könyvtár. A stratégia az volt, hogy majd teszem a hülyét, mint aki semmit nem tud semmiről és a biztonság kedvéért valami török akcentust is felveszek. Ehhez képest semmi nem volt, csak kérdezte a néni, hogy akkor most az eddigi címet szeretném -e az újra változtatni. Úgy éreztem a török akcentusra sincs szükség, szóval mondtam, hogy "jawoi!" és ezzel a dolgot el is intéztük. Így ez igazából nekem most egy elköltözés volt Linz-Froschbergből Linz-Dornachba.
Csütörtökre a legfontosabb terv az volt, hogy hazafelé bemegyek egy fordítóirodába és elkezdem intézni a szakleírás és a diplomaigazolás fordítását, amit az egyetemre jelentkezéshez kell. Az iroda 6-ig volt nyitva és pont útba esett hazafelé, de én persze szokás szerint késésben indultam. Ez azért volt, mert még valamit be szerettem volna fejezni, és gondoltam magammal viszem a laptopot. Pechemre viszont pont nem fért bele a táskámba, mert az nem 17, hanem 15"-os gépekhez készült. A munkatársam kölcsönadta a saját táskáját, így aztán sikerült elindulnom. Laza 5:55 körül ott is voltam a fordítónál, szóval sűrű bocsánatkéréssel kezdtem, ők meg nem problémáztak rajta.
A fordítással kapcsolatban 2 lehetőség van: vagy mindenféle hatóságok által ellenőrzött fordítást csinálnak vagy nem. Az előbbihez jár certifikáció is, a második viszont csak egy sima szövegfordítás, amit viszont az egyetem tuti nem fogad el, meg egyébként ennyit én is meg tudnék csinálni. Így maradt az első verzió, ami viszont 240 EUR a 4 oldalért. Ha valaki fordítóirodát nyit, szóljon, mert betársulok!
Pénteken reggel egy ügyfelünket látogattuk meg, illetve teszteltük volna az új fejlesztéseket, ha az a rohadt Samsung gép működött volna. De nem működött, szóval majd tesztelünk hétfőn, immár nem Samsunggal.
Aznap senki nem főzött, hanem elmentünk Solar City-be a törökök-hoz kebabot/pizzát enni. A török eladó még emlékezett rám nyárról, szóval csak rám nézett és annyit mondott "kis vega pizza, ugye?".
Továbbá egy nagyon fontos bejelentés, hogy 7 euro 99 centért ficustulajdonos lettem!
Az üzletet péntek este sikerült lebonyolítani egy dornachi Sparban. Eredetileg orchideát szerettem volna, de az sehol nem volt. Még alátétet kell szerezni neki, mert nem szerencsés, ha öntözés után minden az asztalra folyik. Ezzel a "kert" témát egyelőre le is tudtam.
Aztán szombaton, ahogy a post elején írtam nagy hóesésre ébredtem, ami nem is igazán hagyott alább a nap folyamán. Elmentem bevásárolni, vettem egy nagyobb serpenyőt, hajszárítót, elosztót, cukrot, olajat meg néhány dolgot a főzésekhez. Már csak főzni kell megtanulni.
Illetve a teaivóknak mutatnám meg azt az érdekességet, hogy a "Granny's finest"-et itt " Omas Früchtegeheimnis"-nak hívják, de a csomagolás egészen azonos a magyarországiéval.
lg
Gergö