Helyi időszámításban csütörtök este érkeztem, ami nekem persze már péntek hajnal volt. A repülős kaja nem a legtartalmasabb, így miután lepakoltuk a cuccaimat gyorsan elmentünk vacsorázni a közeli bárba.

Négyen voltunk, két osztrák, egy német, és én. Ami számomra ebben az egész amerikásdiban a leginkább tetszik, hogy itt mindannyian európaiak vagyunk és az, hogy 3-400 km távolságban születtünk egymástól semmit nem számít. Bár az osztrákok dialektje ettől még ugyanannyira brutális J! A pultos srác is elmesélte az életét: ő pittsburghi, de 7 évig élt Floridában, többek között Orlando-ban is, ahol a Disney-nek dolgozott. Viszont nem tetszett neki a város, mert szerinte nem túl tiszta, meg folyton betörések voltak, így aztán most nyáron visszajött ide.

Egy ATM-ből felvettem életem első amerikai dollárjait is, amiről egyébként nem tartok sokat, mert számukra a garanciát az jelenti, hogy rányomják a pénzre, hogy “In God We Trust”, aztán ebből annyit gyártanak, amennyit csak bírnak, a világ meg elhiszi nekik, hogy ez értékes.

Ausztriában brutális nyitvatartási idők vannak, hétvégén szinte minden zárva és hétköznap este 6 után is nehéz bármit vásárolni. Emiatt az osztrákok teljesen oda vannak attól, hogy itt akkor mennek vásárolni amikor akarnak. Hatalmas örömök közt informáltak, hogy ha kell akár vasárnap is mehetek boltba, amire én jól kiröhögtem őket, és csak annyit mondtam “Üdv a fejlett világban…”.

Pénteken volt az első munkanapom, a megbeszélt indulás pedig 6:45-re esett, ami az időeltolódás miatt pont olyan, mintha délben keltem volna. Céges dolgokról nem írok, szóval erről csak annyit, hogy elképesztő érzés volt látni, ahogy az emberek használják azt, amit mi csináltunk.

Péntek este aztán következett az első amerikai bevásárlásom. Aki nem tud főzni annak javaslom, hogy költözzön ide! Mindenütt kész és félkész kaják vannak… a gyümölcs meg génmanipulált (na jó ezt csak a klischee miatt tettem hozzá). Mivel itt auto nélkül nem lehet létezni ezért egy kedves ember az S betűs cégtől megengedte, hogy csatlakozzak be a családi vásárlásukba, ahová jött a felesége is. Ez hatalmas segítség volt, mert a feleség jó tippeket tudott adni. Persze itt jöttek az újabb meglepetések, mert hát itt nem lehet 1 liter tejet venni, hanem azt gallon-ban mérik. Így aztán gondoltam veszek 1 gallon-t, ami utóbb kiderült 3,8 liter (tudom, tudom… el kéne olvasni az internetet mielőtt ide jövök, vagy esetleg realizálni, hogy az a doboz amit leveszek bazinagy…). Szerencsére sokáig jó és sok tejet iszom, így ezzel nem lesz gond.

Hogy a tojás mitől ilyen fehér arra csak 1 ötletem van: tuti génmanipulált! Csak még nem tudom, hogy a tojás vagy a csirke, de ezt a következő napokban kiderítem!

Vettem pizzát, ami kisütött állapotban ilyen:

Meg még sok mást. Ami nekem picit fura, hogy itt mindennek víz íze van. A kávé és a tej között csak színben van különbség, de mindkettő olyan, mint a víz. Vettem barackot is, az is tisztára olyan, mint a víz.
 
Szombaton megpróbáltam kialudni magam, így a délelőtt semmittevéssel telt. Az alsó szintről ilyen a kilátás:

Este aztán elmentünk a városba a Monster Jam show-ra.

A downtown így néz ki:

A szörnyautók pedig így:

Egyébként elképesztő nacionalizmus megy itt: a show elején külön meg kellett tapsolni a jelen lévő amerikai katonákat és matrózokat, hogy védik a hazást, aztán meg el kellett énekelni a himnuszt, miközben mindenütt minden amerikai zászlóval volt tele:

Ez persze minket már nagyon idegesített, de azért valahogy csak kibírtuk.


mfg
Gergö

Tags: Amerika, Személyes